- Oltár előtt szép menyasszony térdepel,
fénylő szemmel néz az oltár képre fel.
Oltárképen ott ragyog a szent család,
kismenyasszony hallja is a szűz szavát:
Asszony élet sok sok könnyes áldozat,
a napsugár nem mosolyog rád sokat!
Jönnek majd a hétköznapok gondjai
sok mindenről le kell neked mondani.
Fényes szemek ragyogása elborul
rózsás útra szürke bánat árnya hull.
S neked mégis bátran ki kell tartani,
gyönge vállnak nem szabad meghajlani
meg nem törhet téged semmi bántalom,
Vállalod -e kismenyasszony?
- S én: "vállalom"

Oltár képről Szent Józsefnek hangja szól
férfi ember gyöngédségre nem hajol,
kenyér harcban kemény lesz és hallgatag
ritkán nyílik mosolygásra az ajak.
Sokszor fáradt néha azért haragos
nem szereti ha háza tája zajos.
Néha morc és csendes mint a remete,
nem kérdezi már sohasem "Szeretsz -e?"
Lázadozni bizony gyakran hallod őt
simíthatod homlokáról a redőt.
Kell hozzá szív szeretet szánalom
vállalod -e kismenyasszony?
- S én: "vállalom"

Oltárképről Istengyermek lenevet
fogod-e majd szeretni a gyermeked?
Mert a gyermek kicsi ökle sokszor üt,
megsebzi a szívedet is mindenütt,
ad örömet meg is ríkat téged
ad szép álmokat és álmatlan éjeket.
Vele szenvedsz ha valami fáj neki
szíved az ő szenvedését átveszi,
de ő meg nem könnyezi a könnyedet
vele együtt kereszted is felveszed.
S viszed majd az édes bajos gondokat
míg az Isten pihenést és nyugtot ad.
A kisgyermek boldogság és fájdalom,
vállalod -e kismenyasszony?
- S én: "vállalom"

Oltár előtt kismenyasszony térdepel,
bizakodva néz a magas égre fel,
szemében könny, ború
s a homlokán fehér mirtusz koszorú.
Vállalja ha bárhová is visz az út
s fon az Isten fényből még egy koszorút!