Szombaton Esztiék esküvőjén jártunk.
Ez volt az első katolikus esküvő, amin az elmúlt 3 évben részt vettem. Helyszínül a Mátyás templom szolgált, ugyanis családi tradíció, hogy itt esküsznek egymásnak örök hűséget. Igazán megható és nem mindennapi tradíció ez!
Nászmise volt, rengeteg apróbbnál apróbb gyermekkel. Előttem is "ült" egy kislány - szerintem még nem volt egy éves -, akinek a szája veszélyes közelségben volt a padhoz. Azt vártam, mikor harap rá és kezdi el csócsálni. De őt igazán jól tarthatják a szülei, mert nem kívánta a padot. Ellenben jelentős érdeklődést szentelt nekem, így kacsintgattam neki, mire ő - meglepetésemre - többször is visszakacsintott. Majd egyszer csak kinyújtotta a nyelvét, eltátotta a száját és miközben oldalra rángatta a nyelvét a szájában azt mondta, hogy "blülülülülülülüülül". Na itt estünk be majdnem a pad alá. Legszívesebben hangosan röhögünk volna. Ja és eközben mutogatott a drága az anyukájára. Humorért nem kell a szomszédba mennie, azt hiszem :)
Az esküvő után volt csoportkép készítés a Halászbástyánál, majd itt még készültek képek a családdal, illetve az osztállyal, közben a násznép átvonult a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetbe. Itt volt állófogadás.
A bejáratnál volt egy rövid köszöntő, és a csokordobás. Sikerült hazavinni a csokron (első).
Az ételek nagyon finomat voltak, a salátákkal egyetemben. Nekem a sütemények is igazán ízlettek, bár a kókuszgolyómnak az utolsó pillanatban lába kélt, így azt nem tudtam megkóstolni.
A kertben lehetett gratulálni az ifjú párnak, illetve közös fényképet készíteni velük.
Ami még érdekes volt, hogy a díszítés nagy részét az osztály csinálta. Egyszerű volt, de nagyon ötletes és szép.
Nagyon jó hangulatú esküvő volt, két nagyon szép fiatallal igazán lenyűgöző környezetben.
Sok boldogságot kívánok még egyszer!
