Július végén egy közös vacsin azon fogadtak a többiek, hogy akkor szeptember 20-án megyünk Salgóizére. A pontos helyet nem tudták megmondani. Annácska vállalta magára a szervezést, mivel ő már volt itt a családjával, illetve a frissen szerzett túravezetői jártasságát kihasználva szerettük volna élvezni a hétvégét.
Időközben kiderült a pontos helyszín: Salgóbánya. előny, hogy lehet vinni kutyát, így Nelli elhelyezése is megoldott :)
Indulás előtt a pontos létszámmal még volt némi kavar (Andiék jönnek-e), illetve, hogy mikor indulunk (Anitának céges piknik volt kilátásban, ami végül elmaradt).
Aztán nekivágtunk. Az útnak csak a vége volt érdekes, amikor is Salgótarjánba érve a GPS-en már látszott a cél mellettünk, de még volt 10km hátra. No igen, meg kell kerülni néhány hegyet. De milyeneket. Zúzunk a sötétben a szerpentines úton, mire egy éles kanyar után az út nem emelkedik, hanem kissé lejt. Nem kicsit lepődtem meg… Aztán volt olyan emelkedő, hogy kettesben alig bírt az autó felkapaszkodni rajta…
A következő probléma a faluba érve ért minket; eltűnt a GPS jel és nem volt térerő. Mi meg ott álltunk egy sötét kis utcában, hogy akkor hogyan tovább. Aztán szerencsére ez is megoldódott. Mint kiderült, ott álltunk a szállás előtt a jó címen, csak épp a bejárat a szomszédos utcából nyílt. Ahonnan jöttünk… :P Itt akadt fel először az autó alja…
A többiek már ott voltak, mert hamarabb indultak, mint mi. Kipakoltunk, majd főztünk virslit vacsira és jól beettünk. Ezután szerettük volna szomjunkat oltani egy kis borral, ám a házban nem volt dugóhúzó, mi meg nem hoztunk magunkkal. Na ekkor jöttek a barkács megoldások; facsavar + francia kulcs, fakanál,csavarhúzók, … Végül sikerült egy egész jó technikát kifejleszteni két csavarhúzó és egy fakanál segítségével. Csatinak pedig szóltunk, hogy ha jön másnap, mindenképpen hozzon dugóhúzót!
Az este folyamán beszélgettünk és játszottunk; volt terítéken Bang, csapkodós, pakoltunk a bőröndbe (almát, körtét, 2200Wos Elektrolux, porszívó pót porzsákot),…
Szombaton reggelire gombás rántotta készült, aminek elfogyasztása után elindultunk a hegyekbe túrázni. A cél a Somoskői vár volt. Az oda utat nem kapkodtuk el; nagyon kényelmes tempóban haladtunk. Útközben Nelli jó sok mindent megugatott és megszimatolt. Nagyon szép helyek vannak errefelé.
A vár a szlovák-magyar határon fekszik, túl sok érdekesség nincs benne, a belépő is olcsó (350Ft), ellenben szép kilátás nyílik a tetejéről. A torony tetején megebédeltünk, majd jött egy kis eső, ami elől a másik toronyba menekültünk.
A szlovák oldalon megnéztük a bazalt orgonát, ami egy igen lenyűgöző természeti képződmény.
A vissza utat már szaporábbra fogtuk, hogy még világosban hazaérjünk.
Visszaérve nekiláttunk a vacsora elkészítésének; rablóhús készült. Jó nagy tüzet raktunk, hogy legyen bőven parázs, amin majd megsül a kajcsi.
Az első adag nyársakat kb 90 percig sütöttük. Hiba volt. Eléggé megégtek. Volt amelyik elszenesedett az alufóliában… :S
A következő kört már csak 30 percig hagytuk fenn. Ezekben meg rágós maradt a hús…
Ezután ismét beszélgetés, iszogatás és játszás kezdődött, ami közben megérkezett Csati is, aki gyorsan behozta lemaradását minden tekintetben ;)
Vasárnap reggel Katiék és Andi korán reggel visszamentek Pestre. Mi Annáékkal elsétáltunk a Salgói várba. Ez jóval közelebb volt, mint az előző napi. A kilátás innen is rendkívüli.
Illetve felmentünk a Boszorkány sziklára is.
Megebédeltünk és elindultunk Haza. Anna még elvitte Csatit a Somoskői várba, mi pedig hazafelé vettük az irányt.
Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szép dolgokat láttunk. Megbeszéltük, hogy csinálunk még hasonló kiruccanásokat közösen.
