Mostanában elég sokat olvasok, így sok "okossággal" találkoztam különböző helyeken. Ezekből szemezgettem ide. A forrást sajnos ne írtam össze, ezért ezúton is elnézést kérek.
Minden bekezdés egy-egy külön gondolat.
Lehet szórakozásból drogot szedni, de a bajok ellen nem hatásos. A szer kimegy az emberből, a probléma meg ott marad.
Minden embernek ugyan az a problémája: nem úgy vannak szeretve, ahogy azt ők szeretnék.
Beszéljünk komolyabb dolgokról. Mit iszunk?
Szegényen is lehetsz gazdag.
A csoda nem az esküvőben rejlik, hanem a hűségben.
Tudjátok mit akarok? Csak zenélni akarok, meg szerelmesnek lenni. Ennyi.
Örökre tervezem és nem elégszem meg kevesebbel.
Szerinted apád észreveszi?
Ami túl szép, hogy igaz legyen, az sosem igaz.
Az ember csak annyit ér, amennyit a szava.
Az emlékezet a lélek írnoka.
Az utálatos fiúktól csak rosszabb, aki tetszik nekünk.
Megfojtom ezt a nőt! Tíz éve kellett volna megfojtanom, már rég leültem volna. Most szabadulnék. Most, mikor a gyerek bemegy.
Egy csók és más semmi. A vágyam csak ennyi
Csak normálisan akartam élni. Kitörni erről a lepratelepről, hogy legyen egy lakásom, egy kocsim.
A házasság rémisztő. Olyan, mint a repülés. Halálfélelmet érzel, de ha találsz valakit, aki mellett biztonságban érzed magad, mintha repülnél. Ha van valakid, aki mindig melletted áll, valaki, akire mindig számíthatsz, akkor minden rendben lesz.
Az évek során az volt az egyik legnehezebb feladat számomra, hogy merjem megmutatni, mekkora szükségem van a támogatásra, hiszen automatikusan attól tartottam, hogy úgy gyengének látnának.
Nem rettegni attól, hogy gyengének nézhetnek, sokkal magabiztosabb állapot, mint erőt mutatni, amikor ölelésre vágyunk.
Az önismeretünk mélyítése kapcsán rádöbbenünk arra is, hogy sokszor nem eléggé koncentrálunk arra, hogy azokkal találjuk meg a boldogságot, akik ott vannak körülöttünk.
akkor ismerjük meg magunkat igazán, amikor az elakadásainkkal szembesülünk, és ezeken dolgozunk.
Ott és akkor, amikor megtehetnénk, annyi mindent nem mondunk, fejezünk ki! „Majd legközelebb…” „Majd ha olyan lesz a helyzet…” „Majd ha adja magát…” Noha nem biztos, hogy lesz még lehetőség máskor is.
akkor kell a legjobban megölelni a gyermeket, amikor a legidegesítőbb
mert a szabadság nem mindig az, ha elmegyünk, hanem ha maradunk
Amikor nem tudod mi lesz, akkor kezdesz el élni.
az csupán a látszat, hogy a férfi ül a bakon, ő hajtja a lovakat, és arra megy a szekér, amerre ő akarja. Mindig ott ül mellette az asszony, és sutyorog a fülébe
maguk között a férfiak is azokat a sztorikat mesélik szívesen, amikor a feleségüket vagy a barátnőjüket boldoggá tudták tenni
A nők boldogsága ugyanis saját magukon múlik.
Uraim, első lépésben fogadjuk el, hogy a nőket megváltoztatni nem lehet.
Ha viszont szereted, akkor tegyél meg érte mindent!
Nem tudunk a jelenben élni, mindig azon gondolkozunk, hogy mi lesz holnap, vagy azon rágódunk, hogy mi volt tegnap. Ha pedig soha nem tudjuk megélni azt, ami épp most történik, akkor előbb-utóbb nem lesz az életünkben semmi új, semmi örömteli.
A valódi ember ugyanis nem azt keresi, ami nincs, hanem azzal foglalkozik, ami van.
Az életed csak úgy fog működni, ha aktívan részt veszel benne, különösebb agyalás és mások áldásos útmutatása nélkül.
nem az teszi tönkre az embert, ami bemegy a szervezetébe, hanem ami kijön a száján
a legtöbb, amit az ember a másiknak adhat szerelemben, házasságban, barátságban: az idő
A sajátos emberi létezés legbensőbb lényegéből fakad az a vágy, hogy mások szeressenek bennünket, s hogy meghitt, bizalmas viszonyban legyünk valakivel.
A szeretet célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit, amit kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az emberért, akit szeret. Ugyanakkor az is tény, hogy ha elismerő szavakat kapunk, akkor sokkal erősebb késztetést érzünk a viszonzásra.
A "szerelembe esettség" kétségtelenül csodálatos, felkavaró élmény és állapot, csak éppen az a bökkenője, hogy rövid életű és végtelenül éncentrikus.
