Nagyjából 4 órányi alvás után ébredtem. Meleg volt és világos. Próbáltam még pihenni, de nem nagyon ment. Aztán kiültem a teraszra és néztem a hatalmas fákat, a szép virágokat és élveztem a látványt. Egy idő után neszezést hallottam; lent a srácok felébredtek és a reggelin szorgoskodtak. Rántotta készült, nem kis mennyiségben.
A zenés ébresztőre a többiek is felébredtek, így elköltöttük a finom reggelit, majd szépen rendbe vágtuk a kecót. Bini, Dénes, Dönci és én ezután felpattantunk a biciklikre és elindultunk Siófok felé. Ekkor már rendesen benne voltunk a délelőttben. Tűzött a nap. Hoztuk a húszas átlagot. Bő egy óra után megálltunk enni egy frozen yoghurtot; 150kcal, min. 15dkg. Nagyon finom volt. A kilátás pedig valami pazar; épp Tihannyal szemben voltunk. Az apátság szinte kéznyújtásnyira volt tőlük, ahogy ott álltunk a parton.
Útközben szólt a gettóblaster, melyre Dönci telefonja sugározta a mindenféle olyan muzsikát, melyet korábban sosem szerettem, ellenben most nagyon bejött; illett a tekeréshez. Sóstóra volt megbeszélve az ebéd és a találka Miskolccal, mivel itt van wakebord pálya. Kaptunk indulás előtt némi instrukciót, hogy hogyan találjuk majd meg. Majdnem össze is jött; csak 3kmrel mentünk túl :) Ami még különösen jó volt, hogy mi biciklivel hamarabb odaértünk, mint Miskolc kocsival. Így megcsodáltuk, hogy a pálya még nem üzemel... Aztán befutottak Miskolcék. Őket is letaglózta a látvány. Jobb híján elmentünk megebédelni. Jött a jó kis sajtos-tejfölös lángos, mellé 2-3as fröccs rizlingből.
A következő érdekesség Világosnál következett; itt egy elég rövid szakaszon igencsak magasra kell feltekerni egy meglehetősen keskeny úton. Az emelkedő tetején van az állomás, mellette egy kocsma, mely a látottak alapján elég jó forgalomnak örvend, lévén az összes bringás, aki lentről jött, betért ide felfrissülni. Kivéve minket. Mi megcsodáltuk a hihetetlen panorámát, majd meg is örökítettük kicsiny csapatunkat eme csoda előtt. Aztán irány tovább Füred felé. Az emelkedő még nem ért véget, így még magasabbra kapaszkodtunk. Innen be lehetett látni a Balaton egész keleti felét. Hihetetlen, leírhatatlan, gyönyörű. A lábaid alatt a mélyben a csodálatos kékes zöld víz, balra elnézve Tihany, jobbra a Balaton vége...
Kenesén szintén megálltunk egy kis pihenőre. Itt megettük az otthonról hozott meggyes-mákos sütim maradékát és leöblítettük egy kellemesen hűs 2-3as fröccsel, szintén rizlingből. Feltöltöttük a kulacsokat vízzel és indultunk tovább.
Ahogy haladtunk az északi part felé, egyre ismerősebb lett a táj; legénybúcsú, tavalyi EFOTT. Aztán jött a hely, ahol már jó volt a kocsi, mikor mentünk EFOTTra - igen, ott lett volna az autószerelő - majd ahogy haladtunk az út mentén, úgy elevenedtek fel a korábbi emlékek...
Alsóörsön Döncinek már nagyon hiányzott a cigi, így vettünk egy erős jobbost, követve a táblát, mely a dohányboltot jelölte. Igen ám, csak a 24-es szám nem az utca ezen végén volt, hanem a hegy tetején lévő végénél. Így szépen feltekertünk. Míg Dönci vásárolt, mi toltunk magunkba némi energiát.
Füred előtt Bini beüzemelte a térképet a telefonján, hogy megtaláljuk a kolit, ahol aznap este volt a szállásunk; jött is rögtön az istrukció; élesen jobbra. MOST! Aha, épp egy hét sávos út szélén voltunk, így beletelt némi időbe, mire lecsillapodott a forgalom. Átrongyoltunk a sávokon, aztán jött a vasúti átjáró, ahol épp egy terepjáró próbált átjutni, így feltartott kissé minket. Az érdekesebb része itt kezdődött a dolognak. Temető köznél balra. Befordultunk, mire egy majd olyan meredek rész jött szembe, mint világosnál. Mit volt mit tenni; feltekertünk. Aztán a hegy tetején ott várt minket a Szent Benedek kollégium, ami előtt Miskolc épp elkezdett kipakolni. Alaposan meg is lepődött, hogy már odaértünk. Hát még mikor megtudta, hogy elsőre odataláltunk :)
Miközben Miskolc és Bini felhordta a cuccokat, mi Dönci vezényletével lenyújtottunk. Szó mi szó, nem volt kellemes, de megérte.
Elfoglaltuk a szobáinkat; két személyes lány szobák lettek a hétvégére kiürítve. Gyors megszavaztuk, hogy Dönci alszik egyedül :P
Átvedlettünk fürdősbe, felpattantunk a biciklikre és immár ötösben legurultunk a partra fürödni egyet. Igen jól esett a hűs - 20 fokos - víz, majd a hideg zuhany.
Elő vacsora gyanánt ettünk az épp zárni készülő büfében egy hambit és toltunk mellé egy 2-3as fröccsöt illetve sört - kinek kinek ízlése szerint. Dénes bevállalós volt; ő pálinkázott is.
A parton elindultunk boltot keresni. Sikerült elég hamar találni, ahol is vettünk 3 liter rozét, meg 4,5 liter szódát estére, illetve némi hozzávalót a paprikás krumplihoz. Hátamra applikáltam az itókákat, aztán irány a hegy. Nem volt egy leányálom. Attól féltem, hogy szétszakad a táskám és odalesz a nedű. Szerencsére épségben felértünk.
A koliban bevettük magunkat a konyhába és nekiálltunk főzni. Én voltam a séf, a többiek a kukták. Közben iszogattuk a fröccsöket... Mikor már önjáróvá vált a főzés - már csak a krumpli főtt - elmentem körbenézni a telken. Volt még ott egy adag rómainak illetve germánnak öltözött hagyományőrző, egy csapat fiatal lányka - megvárod vagy leülöd kategória - illetve ígéretesnek tűnő gépezetek.
Elfogyasztottuk a vacsorát, majd kivonultunk a szabadba. Az egyik rómais sráccal szóba elegyedtünk. Mesélt jópofa dolgokat, meg érdeklődött a túránkról. Ő is szeretné a nyáron körbe tekerni a tavat...
Itt hangzott el egy másik srác szájából - aki épp sok lány próbált befűzni - az este mondata; A nem az nem nem, hanem még nem igen.
Aztán az egyik fa alatt vertünk tanyát, ahol beindult a lelkizés. Bennem meg már volt annyi, hogy ne hagyjam magam, mint máskor, így aztán kissé durvábbra sikeredett a dolog, mint máskor. Minden esetre itt is mindenki eléggé egy véleményen volt...
Fél kettőkor kerültünk ágyba. Nem kellett ringatni...
.jpg)
