Tegnap Csillebércen voltunk kalandparkban. Pár éve már voltam itt, készültem/tünk is vissza, de elmaradt. Lefti szervezte, és ez már a többedik alkalom volt az elmúlt pár hétben, amikor ment - nekem az előzőek nem voltak megfelelőek.
A 21-es buszmegállónál találkoztunk. Itt mondta, hogy az egyik ott dolgozó ismerőse majd felvisz minket kocsival. Így is lett.
Fölérve volt egy kis kavarás, mert Zsófi dugóba került, emiatt nem ért fel időben, így mi addig átestünk a kötelező kiképzésen és elindultunk az első - zöld - pályán. Nagyjából a felénél jártunk, mikor megérkezett Zsófi. Visszafordulni már nem tudtunk, így mentünk tovább előre, Zsófi pedig közben átesett az oktatáson. Mire leértünk a pályáról ő is odaért hozzánk.
Következőnek a lila1-es indultunk el, majd átcsatlakoztunk a lila2-be, így kihagyva a rozsdás hordókat. A két órába még egy gyors menet fért bele; irány az óriás csúszós pálya; fel 12 méter magasba, aztán egyre hosszabb szakaszokon átcsúszás. Állsz a fa tetején, a véredben dübörög az adrenalin. Ez első hosszú előtt még tele a gatya, mivel alattad ott vannak a bódék, belógnak fák, gallyak. Aztán elindulsz, tépsz ezerrel és végül megérkezel a több tíz méterre lévő következő fára. Itt már fel vagy spannolva, hogy ez mekkora buli és csak mész és mész...
Szóval igen jó volt a hangulat is meg a társaság is.
Innen átmentünk Normafára fagyizni, rétesezni. A fagyizó már zárva volt, így maradt a rétes. Nem volt rossz, de nem ez lesz a kedvenc rétesezőm. A fűben piknikezve fogyasztottuk el a réteseket, miközben jót beszélgettünk.
Zsófi megfűzött minket, hogy menjünk ki vele a Római partra, így az estét ott folytattuk tovább. Egy laza sör, és egy beígért vacsi mellett; úgy volt, hogy Leftivel visszamegyünk a stégről a Fellinibe, de ez végül kimaradt. Aztán megbeszéltük, hogy majd hazafelé beugrunk valahova. Itt annyira belemelegedtem a beszélgetésbe, hogy teljesen elfelejtkeztem az evésről... :P
Szóval a stégen megiszogattuk a sörünket, jól elbeszélgettünk. Közben lement a nap is jöttek csúnya felhők, meg nagy szél, de mi kitartottunk. Jól tettük, mert mindezek hamar elvonultak, és maradt a szürkületben ringatózó stég, rajta mi.
Képek itt: https://www.flickr.com/photos/124610175@N02/sets/72157645294006170/
