A bakancslistámra felkerült annó a Kéktúra végigjárása, miután Danék 42 nap alatt lesétálták tavaly.
Idén szülinapomra meg is kaptam az igazoló füzetet, csak hogy még nagyobb legyen a motiváció. Az idő pedig most érkezett el az első szakasz teljesítésére.
Hét elején még nem voltam benne biztos, hogy lesz bármi a túrából, mivel egyfolytában esett. Aztán szerencsére kisütött a nap, a pocsolyák felszáradtak, mi pedig útra keltünk.
Busszal mentünk Aggtelekre (7:30-kor indult a vasútállomásról), ahol is a sofőr szólt ránk, hogy ha barlanghoz tartunk, akkor itt kellene leszállni. Szépen meg is köszöntük neki a segítséget, majd ballagtunk a barlang pénztárához.
Itt nem volt épp senki, így a Turinfóban sikerült pecsételnünk. 8:45-öt mutatott az óra.
Az út első része az aszfaltozott főúton vezetett visszafelé, amerről jöttünk. Kicsit aggódtam, mert az összes jelzés át volt húzva szürke X-szel, ellenben semmilyen más jelzést nem találtunk. Tavaly tavasszal beszélgettem egy Kéktúra bennfentes emberrel. Tőle tudom, hogy átszervezik kissé a nyomvonalat, hogy kevesebb legyen az aszfalt, és több a látványosság. Ennek tudtam be az áthúzásokat is, és úgy voltunk vele, hogy így is rácsatlakozunk előbb-utóbb a nyomvonalra.
Igazam is lett. Pár kilométer után letértünk egy földútra, ami egészen a Magyar-Szlovák határig jutottunk.
Folytattuk tovább utunkat a kitaposott erdei utakon Zádorfalva felé. Egy idő után elfogyott az erdő és réten/legelő baktattunk tovább. Erről olvastam korábban, hogy itt lesz külön tábla az út jelzésére leszúrva. A rúd már nincs meg, a tábla fejjel lefelé a fűben hevert és nem feltétlenül a helyes irányba mutatott. Szerencsére tudtuk az utat, de a másik irányba elég izgalmas lett volna a tábla nélkül :P Zádor előtt ismét az aszfaltra tértünk.
A faluban pecsételtünk a kocsmában, ettünk és ittunk egy korsó sört, majd továbbindultunk (12:45).
A faluból kiérve ismét legelős, rétes részre értünk, ahol nagyon-nagyon ritkán volt bármiféle jelzés. El is tévesztettünk valamit, így csak orrunk után, nagyjából betájolva haladtunk tovább Gömörszőlős felé. Lehet még a tótoknál is jártunk :P
Gömörszőlős ökofalu. Apa ismeri a polgármestert és családját (előbbivel és az apukájával össze is futottunk). Megnéztük a kiállításokat, gépeket, a templomot (14:55). Pihentünk kicsit aztán átsétáltunk a főúton Kelemérbe.
Itt a Tompa múzeum már épp bezárt (16:15-re értünk ide 16:00-kor zár a múzeum). A kapun lévő pecsét nem ajánlom senkinek, mert olvashatatlan pacát eredményez, ellenben a Bagolyvárig nem volt már kedvünk elsétálni (a bolt zárva volt, az étterem jóval odébb található), így maradt a paca :( Itt kellett először a saját tintapárna, korábban volt az is, meg normális pecsét is.
A túra útvonala levágja a szerpentinen a kanyarokat, így kicsit kaptatós, de jóval rövidebb az út. Fenn a mohos tavak mellett halad az erdőben a nyom, érintve a kisasszony fát és a Pálmaforrásnál tér vissza az aszfaltra.
Tovább halad a halastavak mellett, majd pár kanyarral később ismét visszatér az erdőbe, ahonnan a tanösvény kezdetéhez érkezik.
Ettől a ponttól végig aszfalton kell haladni. Ami nekünk már annyira nem esett jól, így próbáltunk az útpadkán lavírozni, mert az mégiscsak kényelmesebb járást biztosított.
Katolikus templom, Főtér, Művelődési ház, Polgármesteri hivatal, Evangélikus templom, Holló László galéria, Rendőrség, Vasútállomás.
Itt 18:55-kor már nem volt a kasszában senki, így a forgalmi irodába kopogtattam be, hogy szeretnék a túránkat igazolandó egy pecsétet. Az úriember kedves és segítőkész volt. Mondta, hogy a pénztárban szoktak pecsételni, de ott ilyenkor már nincs senki. Ő sajnos nem tud olyan szép pecsétet adni, mint az MTSZ, de a város nevét tartalmazó hivatalos MÁV pecsétet megkaptuk a füzetünkbe. Azt is megtudtuk, hogy az elmúlt napokban elég sokan jártak itt hasonló okokból - volt, hogy egyszerre egy egész nagy csapat.
Hazaérve jól esett levetni a cipőket. Anya friss vacsorával várt minket. Azt olyat tettem, mint még soha; én, aki gyűlölöm a tűket és egyenesen rosszul vagyok a látványuktól is, kiszúrtam a lábujjamra nőtt vízhólyagot. Egy hős vagyok! :D
További képek itt.
