Hétfőn voltunk az állatorvosnál, hogy Nelli megkapja a soron következő (szám szerint második) oltását. Ez is Parvo elleni szuri volt.
Alig indultunk el otthonról, kiskutyánk más ki is jött a hordozójából Alig bírtuk visszatuszkolni. Aztán pár 10 méterre odébb ismét kint volt. Igazi ki szabadulóművész a lelkem :) Ismét visszatettük a helyére, majd a hátralévő szakaszt békésen ücsörögve töltötte el.
Mikor odaértünk, a rendelő tele volt, így a teraszon vártunk kicsit, míg szabadul fel hely. Nellikénknek nem igazán tetszett a szag, gy remegett, mint a nyárfa levél. Anita betette a kabátja alá úgy hogy csak a kis feje látszott ki. Nagyon aranyosak voltak így együtt. Igazán szép pofájú kiskutyánk van :)
Bent aztán doki bácsi megvizsgálta; meghallgatta a szívét, mire közölte, hogy olyan erős, akár egy felnőtt kutyáé. Majd Anita megfogta ismét a lábait és jött a szúrás. Ez most nem sikerült annyira jól, mert este még nagyon fájt a helye; nem lehetett hozzá sem érni. A szúrás után kapott még egy kis féreghajtót is. Ekkor már kicsit meg volt szeppenve.
Otthon már nyoma sem volt a riadalomnak; ugyan olyan fürge és eleven volt, mint lenni szokott.
Hétvége óta minden nap kicsit megfuttatjuk a nappaliban, had szokja azt is. Otthagyni még nem lehet, mert nem szobatiszta. Ezt tegnap is konstatáltuk.
