Eljött a szeptember és a reggelek igencsak lehűltek. Miközben másodikán kerekeztem melóba épp ezen gondolkodtam, mikor is alábbi vers jutott eszembe, ami kitartott, míg beértem dolgozóba.
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
Csak én a Kalákás verziót dúdolgattam magamban :P
Ha már Kaláka, akkor íme még 1-2 számomra kedves daluk...
Faragott versike
A pelikán
Tudod, hogy nincs bocsánat
Tengerecki Pál
