A hétvégén megkerültük a Balatont. A programot a Beoffline szervezte. Az eredeti kiírás a május elsejei hosszú hétvégére volt kitűzve, de a rossz idő miatt mostanra halasztódott. Bár több, mint negyven ember jelezte részvételi szándékát, végül öten vágtunk neki a bő 200 kilométernek.
Az indulás 19.00ra volt kitűzve pénteken a Schönherz parkolójából. Csütörtök este összepakoltam a cuccaim, majd péntek reggel került minden a helyére. Mivel el kellett jussak az indulási pontra a biciklivel és a motyómmal, így okosba kellett pakolni. Végül belefértem a hátizsákomba és a biciklis táskámba.
Reggel betekertem munkába. Ahogy szedtem le a biciklis tatyót a csomagtartóról, szétjött az egyik cipzár rajta, ami az egyik oldalsó rekeszt rögzítette a többihez. Puff neki. Kilenckor végigjártam az egész szintet, hogy van-e valakinek tűje, cérnája vagy biztostűje, mert azt pont nem pakoltam. Nem volt...
Meg volt beszélve Zolival, hogy ha megint elengednek minket hamarabb melóból, akkor fröccsözünk egy szolidat indulás előtt, mivel még nem ittunk a fia születésére, ami már egy hónapja volt... Szóval nyomjuk a melót, majd 15.08-kor jön egy levél, hogy akkor 15.08-kor le lehet tenni a lantot. Épp megbeszéltem E-myvel, mikor is Zoli feláll, mutatja, hogy na akkor menjünk.
Beültünk a Kétlyukúba, kikértünk egy liter bort meg ugyanennyi szódát és elkezdtük megvitatni az élet nagy dolgait; munka, család... Aztán betoppant Ádám, akivel már vasárnap este is összefutottam Ferenc téren, amikor is megbeszéltük, hogy nem tudok menni pénteken a bulijába, ő meg nem ér rá máskor, míg itthon van. Szóval nagyon megörültem neki, hogy mégis tudunk koccintani, erre közli, hogy autóval van. No sebaj, akkor legalább szódát igyál! Ebbe belement. Míg Zoli kiment friss levegőt szívni, Ádámot képbe kellett hozni a családi helyzetről...
17.00 után nem sokkal elfogyott a fröccs, meg mindenkinek volt még dolga, így elváltak útjaink. Én szereztem a Röltexben biztostűt, majd visszatértem a céghez megreparálni a táskámat, aztán a Móricz felé vettem az irányt. A Cserpesben vettem egy mangalica sonkás szendvicset, amit - mivel a teraszukon nem volt hely - a koli mellett a fűben piknikezve elfogyasztottam, míg a többiekre vártam.
Megjött Miskolc a kisbusszal, majd Bini, Dénes és Dönci is. Belogisztikáztuk a cangákat az autóba, a harmadik sorba a csomagokat, majd mi is beültünk az első két sorba, aztán irány a Balaton. Szóval elindultunk kettesbe' és így csordogáltunk lefelé lassacskán a jókora dugóban. A cél Lelle volt, annak is a Boglár felőli vége. Rendes este lett, mire leértünk. Becuccoltunk, rendbe kaptuk magunkat, aztán felpattantunk a biciklikre és betekertünk a központba, ahol a Favágóban ettünk egy frankó vacsorát és a hőségre tekintettel leöblítettük egy jó hideg sörrel.
Döncivel kerültem egy szobába. Jó fej volt, mert előre szólt, hogy szokott horkolni. És tényleg. De még hogy! :) A kaja, az izgalmak, a horkolás megtette hatását és alig bírtam elaludni. Jó rég volt már, hogy valakivel együtt aludtam. Pláne olyannal, aki horkol. Teljesen elszoktam tőle...
