Reggel korán ébredtem és nagyon hasogatott a fejem. A tegnap esti fröccsök... A szobánk déli fekvésű volt, így már ekkor nagyon meleg. Próbálkoztam még alukálni a hegyek előtt, de nem igazán jött össze, így inkább elmentem lezuhanyozni. Itt jutott eszembe, hogy mivel ez lány szint, ez most kvázi koedukált zuhanyzó lett a hétvégére a vendégeknek...
Siettetve magam és törölközőm száradását - na meg a papucsomét - lesétáltam az udvarba és megkerestem az este látott dolgokat. Le is fényképeztem őket jól :) Voltak ott nagy hordók, daráló, prés, meg egyéb borászkodós eszközök.
Mire visszaértem nagyjából megszáradtam, illetve a többiek is felkeltek.
Megreggeliztünk, összepakoltunk és 10 körül nekivágtunk a napi távnak. A cél Vonyarcvashegy volt, badacsonyi megállóval.
Dönci úgy döntött, hogy aznap félmeztelen tolja. Be is kente magát szépen, ahogy illik...
Ismét legurultunk a partra, mivel itt vezet a bringa út. A város szélén betértünk egy benzinkútra keréknyomást ellenőrizni és zúztunk tovább.
20km után összetalálkoztunk Miskolccal, aki megvárt minket egy étteremnél, mellyel szemben gyönyörű pipacsokkal és búzavirágokkal tarkított búzatábla nőtt. Itt elidőztünk kicsit. Megnéztem a még mindig működő vízimalmot, ettünk ittunk.
Egy balosnál Bini jól le lett fütyülve - szó szerint, egy öreg túravezető síppal kifütyülte - mivel egy jól belátható kanyarban szűkre vette a balost, mikor ők még sehol nem voltak a környéken. A fütyülés mellé járt a nap mondata is; Balra nagy ívben!
A következő megálló Zánkán volt. Felelevenítettük a tavalyi emlékeket; ismét sorban álltunk a kisboltnál, illetve megnéztük a hadi gépeket. A tömeget most nem fesztiválozók, hanem tűzoltók alkották.
A következő érdekesség Badacsonyörsön történt, nem sokkal a falu vége előtt; Dönci defektet kapott. Ekkor voltunk kicsivel dél után. Telefon leszerel, bicikli fejre állít. Bini elővette a flakont, melynek tartalmát a belsőbe fújva, az majd begyógyítja a lyukat. Elkezdte befújni a cuccot, mire az rögvest spriccelt minden felé, majd nagy rész erőteljesen távozott a belsőből. Ezzel nagyjából még 40 percet szöszöltünk, mire megállapítottuk, hogy ez nem fog működni. Ekkor előkerült Dénestől egy pót belső, melyet Bini beleapplikált a kerékbe a régi helyére. Ő mindig néz csere előtt videót. Most nem volt videót. Én próbáltam segíteni, de nem nagyon hagyták, így odébb mentem...
Összerakták a kereket, fújják, fújják, de csak nem lett kemény. Dénes is odaadta a pumpáját, ami kb. 10 fújás után beadta az unalmast. Akkor visszatérés az enyémhez. Pumpa ellenőrzés. A pumpa jó, a kerék mégsem keményedik. Akkor szedjük szét.
Belső ki, felfújjuk. Szelel. Becsípte a felni. Akkor ragasszunk. Dénes ad öntapadós foltot. Reszeljük a belsőt, nyomjuk a foltot. Várunk. Felfújjuk; zsír. összeszereljük. Elpakolunk. Ekkor már fél kettő volt. Elindultunk.
Alig hagytuk el a falu vége táblát - tehát mentünk kb. 300 métert - ordít Dönci, hogy álljak meg. Ereszt a kereke...
Mondtam, hogy akkor most már had csináljam én :P Lekaptam a kereket, a külsőt, kirántottam a belsőt. Felfújom. Ereszt a foltnál...
Lekapartam a foltot, előszedtem a saját ragasztókészletet; dörzsöl, ragasztót nyom, vár, foltot rárak, jól rányom, vár. Közben irány a bringa út melletti cseresznye fa. Míg vártunk, hogy száradjon, jól megdézsmáltuk :) Felfújom a belső, a folt azzal a lendülettel leválik... Remek... Irány a táskám, előkotrom belőle a pót belsőmet. Ez már ragasztva van, így felfújom. Nem ereszt. Sínen vagyunk. Belső leereszt, kerékbe bepakol, kereket összerak, majd vissza a helyére. Pumpálás. Keményedik. Úgy is marad. Így kéne mindennek mindig ;)
Mehetünk tovább :)
Kiértünk vissza a napra, tekerünk. Előttem Dönci. Nézem a hátát. Valami fura. Majd elkezdek hangosan röhögni, mikor lesett, hogy mi. Bekente a hátát napközben többször is, ám nem sikerült mindenhol elérnie. Ebből kifolyólag lett egy pompás Batman - Fradi sas minta a hátán :D
Áthaladtunk Badacsonytomajon, majd megérkeztünk Badacsonyba. A kikötőnél jobbra vettük az irányt - a hegy felé. Itt rögtön jobbra meg is álltunk. Volt csap, így megmosdottunk, ittunk, majd nekiálltunk ebédet keresni. Abban egyetértettünk, hogy valami normális étekre vágyunk. Dönci és Bini elmentek felderíteni, mi meg Dénessel őriztük a bicikliket. Ebédre végül rántott húst evett Bini és Dénes, Dönci csülökpörköltet galuskával, én meg harcsapaprikást túrós csuszával. Már régóta ki akartam próbálni, és ez egy remek alkalom volt. Dönci bűnbánatból mindenkit meghívott egy 3-2es rizling fröccsre.
Mire mindent elpusztítottunk, Miskolc is visszaért biciklivel Vonyarcról, és már épp pincét keresett, ahol majd bort kóstolhatunk. A hegynek vettük az irányt. Azt már tudtuk, hogy a Kisfaludy nincs nyitva - ellenben a dzsipesek simán felviszik a turistákat és nem szólnak nekik a zárva tartásról -, így az első értelmesebb helyen meg is álltunk. Beültünk az árnyékba, majd rögtön ki is hoztam egy liter szürkebarátot három pohárral - Miskolcnak ekkorra már volt fröccse, Dénes pedig muskotályt ivott. Bini meg Dönci rögtön kiakadt, hogy ettől megfekszünk. Mondom borkóstolásról volt szó, ahhoz meg nem jár szóda. Erre csak hoztak maguknak - én tisztán ittam továbbra is. A szomszéd asztál elkezdtek susmusolni, majd feltették a nagy kérdést Döncinek; mi történt a hátával. Dőltünk a röhögéstől... Aztán még ittunk egy fröccsöt - szintén fehér borból, majd kifelé tartva még gyorsan egyet muskotályból is indulás előtt. Így sikerült végigkóstolni az összes fehérbort :)
Miskolc elég hamar lemaradt. Ez nekem csak akkor tűnt fel, mikor a szigligeti várnál megálltam fényképezni. Aztán rongyoltam a többiek után ezerrel. Itt jobban kellett figyelni, mert sok volt a híd, és volt amelyikből szög állt ki,másokból meg maga a járó felület emelkedett ki, így adva lehetőséget jó nagy bukásra.
Végül is egy bicikli út melletti étteremnél álltunk meg bevárni Miskolcot. Ha meg már vártunk, akkor ittunk egy sört. Aztán befutott Miskolc.
A kempingen megint túlmentünk, Miskolc úgy fütyült utánunk. Egy nagy faházban volt a szállásunk. Volt két szoba, fürdő, wc, konyha. Kényelmesen elfértünk.
Estére szalonnasütés volt betervezve, így nekiiramodtam a mellettünk lévő hegynek, hogy nyársakat keressek, illetve megnézzem a tetején álló templomot. Jó meredek volt a toronyirány, de a Badacsonyban elfogyasztott borok után már semmi nem számított. Lassan megmásztam a hegyet, majd felérve hihetetlen panoráma tárult elém; gyönyörű, mediterrán tájba illő fenyők, lábam alatt a kékeszöld Balaton, amíg a szem ellát, közvetlenül alattam a kemping faházai, a strand a mólóval... Leírhatatlan. Alaposan körbefotóztam mindent, körbejártam a templomot, majd elindultam lefelé. Vágtam nyársaknak valót a frankó új bicskámmal és már épp indultam volna vissza a többiekhez, mikor megjelent Miskolc. Vele is visszamentem gyönyörködni még egyet a kilátásban, majd a templom mögött beszélgettünk egy jót, aztán a kiépített műúton visszaballagtunk a kempingbe.
A strandon labdáztunk egyet a vízben - elsőre furcsa volt, hogy nem kell 10 métereket begyalogolni, illetve, hogy iszapos az alja - de egy igen jó időtöltés lett a naplementében dobálás.
Megkerestük a tűzrakó helyet, amit épp használtak. Szerencsénkre már végeztek a főzéssel, így átadták nekünk mind a parazsat, mind a megmaradt fát. Jól megraktuk a tüzet, aztán míg leégett, elkészítettük a nyársakra a mindenféle jót, majd míg sültek a szalonnák, beszélgettünk és iddogáltunk. Rendesen ránk sötétedett, mire az első adag szalonnák megsültek, szúnyog is volt bőven, de ez senkit nem érdekelt. Akkor és ott nagyon jó volt minden úgy, ahogy volt. Nem hiányzott semmi és senki. Csak mi voltunk és a tűz. A csoporttól hozzánk csapódott egy 5 éves kis srác. Ő volt egy darabig a tűzmester. Valami égetnivaló kölyök volt :P Úgy káromkodott, hogy egy felnőtt is belepirult volna, emellett simán neked ment, és megvert. Ellenben a tüzet lelkesen rakta... A csoportból aztán odaverődtek többen is hozzánk. Kiderült, hogy Győriek, az Audinál dolgoznak és már 15 éve járna ide vissza minden évben Pünkösdkor családostul. Este a gyerekeknek Ki mit tud volt. Minden fellépő kapott csokit. Volt aki énekelt, más táncolt, vagy gitározott. Aranyosak voltak. Nagyon tetszett mind az összetartás, mind a program.
Megint elmúlt éjfél jócskán, mire ágyba keveredtünk.
.jpg)
