2015. február 5-én - életemben először - operában voltam. Kicsit tartottam tőle; az áriázás annyira nem jön be, ellenben szerettem volna megnézni, milyen is egy ilyen előadás.
Azt mondják, valaki vagy megszereti, vagy megutálja az operát az első előadás után.
A Bolygó hollandit néztük. Előtte elolvastuk miről szól - nekem a Karib-tenger kalózaiból volt némi hézagos emlékem. Ami érdekessége volt a darabnak; egy felvonásos, tehát nincs szünet.
Maga az Operaház nagyon szép mind kívülről, mind belülről. Van több ruhatár - különböző szinteken -, aminek köszönhetően elég jól eloszlik a tömeg távozáskor is. A ruhatár itt is fizetős (200 Ft).
A harmadik sorban ültünk, így végig rálátásom volt a zenekari árokra. Még soha korábban nem láttam ilyen közelről. Igen jól meg lehetett figyelni a zenészeket, illetve a karmestert.
Elég unalmasan indult a darab, mivel az első két számot - jó eséllyel nem ez a hivatalos megfogalmazása - úgy játszotta a zenekar, hogy a függönyt még nem húzták fel.
Mozgalmas jelenetek a függöny felvonása után sem nagyon voltak. Ha jól emlékszem, akkor két esetben voltak sokan a színpadon, mikor a matrózok húzták a hajót, illetve mikor a nők szőttek. De ők is inkább csak sokan voltak, nem pedig látványos dolgokat műveltek.
Szóval a darab nagy része alatt pár ember állt egy nagy - szinte üres színpadon - és énekelt. Németül énekelt. Szerencsére volt magyar és angol feliratozás :) Történés nem nagyon volt. Ez engem, mint színházon szocializálódot embert elég rosszul érintett.
Szintén nem segített, hogy nem volt szünet; mire vége lett a darabnak, teljesen szétültem a fenekem - ebben közrejátszott az is, hogy a székek nem túl kényelmesek.
Még sosem vártam darab végét, de itt többször is felmerült bennem, hogy ugyan mikor lesz már vége (a mozgalom, illetve a fenék gondok miatt).
Most úgy tűnhet, hogy egy életre elment a kedvem az operáktól. Ez nem igaz. Ezek nagyrészt olyan dolgok, amik darab függők - szerintem, legalábbis remélem -, és a fenék elülése például szünet közbeiktatásával mérsékelhető. Tehát ha lehetőségem lesz rá, akkor biztosan megyek máskor is, ha meg még válogathatok is, akkor szívem szerint magyar darabot néznék - például a Hunyadi Lászlót, vagy a Bánk bánt.
Egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia szerintem, és ha nem retten el tőle teljesen, akkor utána még néhányszor a továbbiakban is :)
