Előkészület gyanánt sütöttünk néminemű eledelt, hogy legyen mihez nyúlnunk az előre láthatóan sűrű programok közepette. Az utazás papírjainak beszerzése nem mentek zökkenőmentesen, de megoldottam :)
Szerdán reggel 5:00-kor volt a találkozó a déli mellett. 5:30-kor indult a busz Velencébe. Kedvcsinálónak kaptunk az idegenvezetőnktől Grappát és Limoncsellót kóstolóba. Utunk Szlovénián át vezetett. Velence melletti szállásunkat 15:30 körül értük el.
Itt átvettük a szobáinkat, majd átbuszoztunk a kikötőbe és hajóval közelítettük meg Velencét a Canal Grande felől.
Elsétáltunk a börtön előtt, megálltunk a Sóhajok hídjánál, majd tovább folytattuk utunkat a Szent Márk térre. Itt magasodott előttünk a Dózse palota és a Szent Márt székesegyház. Későn értünk, így bemenni már egyikbe sem tudtunk. Átsétáltunk a Rialtohoz, mely az első kőhíd volt a Canal Grande-n és épp felújítás alatt áll. A hídon üzletek sorakoznak.
A híd mellett megtekintettük a helyi piacot is, majd kaptunk némi szabadidőt. Ez idő alatt vásároltunk ajándékokat, illetve megkóstoltuk a helyi pizzát, mely nagyon ízletes.
Innen átsétáltunk jó néhány szűk sikátoron, hogy elérjünk az étteremhez, ahol az aznapi vacsorát elköltöttük.
Az asztalon helyi borok és ásványvíz fogadott minket. Előételnek paradicsomos pennét és lasagnét kaptunk. Előbbiből repetázni is lehetett :) A főétel egy szelet hús volt, pár szem krumpli társaságában és asztalonként egy nagy tál zöld vegyes salátával. Desszertnek mini adag (3*3*3-cmes tálkában) tiramisut kaptunk.
A Szent Márk téren találkoztunk azokkal, akik nem jöttek vacsorázni. Útban a hajónkhoz elhaladtunk a híres Danielli előtt, majd hajóra szállva visszatértünk a buszunkhoz, mely visszavitt minket a szállodához.
A buszról leszállva még lementünk a tengerpartra és gyűjtöttünk némi kagylót. Közben találtunk egy döglött medúzát is.
Reggelire kaptunk friss croissant, kávét, teát, felvágottakat, sajtot, jamet, kétszersültet, majd 7:45-kor útnak indultunk Rómába.
Az örök városba 15:00 körül értünk be. Rengeteg a felújítás, így nagyon lassan haladtunk. Vettünk 48 órás jegyet, és elmetróztunk a Colosseumhoz. Itt várt ránk a helyi idegenvezetőnk, Bea.
Bementünk vele az egykori arénába, és ő mesélt és mesélt. Átmentünk a Forum Romanumhoz, megnéztünk jó pár diadalívet, a Minerva templomot és felsétáltunk a Palatinusra. Itt van a Vittorio Emanuelle emlékmű is. Ő egyesítette Olaszországot 150 éve.
20:30-ra értünk a szállásunkra, mely Róma mellett 20kmre volt egy hegy tetején gyönyörű kilátással. Vacsorára kaptunk előételnek minestrone levest - ebből is lehetett repetázni -, főételnek húsgombócot zöldborsó körettel, desszertnek pedig panna cottát. Itt az italok már nem tartoztak a vacsorához, azt külön kellett fizetni. Meg is kóstoltunk egy üveg helyi bort, mely igen ízletesnek bizonyult.
Reggelire itt is hasonló dolgokat kaptunk, mit előző nap. 7:45-kor ismét útra keltünk, vissza Rómába. Átmetróztunk a Circus Maximushoz, melyről kiderült, hogy gyakorlatilag egy füves mező a Palatinus aljában. Ez nagy csalódás volt számomra :(
Innen átsétáltunk a Patheonhoz. Útközben láttunk sok szép templomot. A Pantheon tetején van egy nagy lyuk. Itt beesik az eső. Ezt elvezetendő a padlón vannak kis lyukak, melyeken lefolyik a víz.
A kapott szabadidő alatt megtekintettük az egyetlen gótikus templomot, illetve az épültet, ahol elítélték Galileit. Ettünk egy fagyit és egy olasz szendvicset. Utóbbiban paradicsom szósz volt és mozzarella. Ezt így meg is sütötték és nagyon finom volt!
Rómában rengetek obeliszk van. Sokat Egyiptomból hoztak, másokat ők készítették előbbiek mintájára. A Négy folyó kútjának a tetejét is díszíti egy a Navona téren.
Utunk az Angyal híd felé vettük, melyen átsétálva jutottunk el az Angyalvárhoz. Innen a Szent Péter térre vettük az irányt, ahol ismét kaptunk majd egy óra szabadidőt. Ekkor megebédeltünk - tortellini - és vettünk ajándékokat.
A délutánt a Vatikáni múzeumokban töltöttünk ismételten Beával. Itt aztán rengetek szebbnél szebb dolog található. A Borgia lakosztályokban lévő modern kiállítás nekem annyira nem tetszett, ellenben a középkori térképek nagyon bejöttek :)
A Sixtus kápolnában nem lehet fényképezni, mióta a Japán TV kifizette a felújítását. Beszélni sem szabad még az idegenvezetőnek sem. Ezek miatt van az udvaron hatalmas plakátokon megjelenítve a bent látható freskók képe. Itt mesélnek róluk az idegenvezetők.
A Szent Péter Bazilika hatalmas. A főhajójában jelölve vannak, hogy a római katólikus templomok mekkorák hozzá képest. Esztergom is megtalálható ezen a jelölésen, bár nagyon közel áll már az oltárhoz - ez azt jelenti, hogy jelentősen eltörpül. Az egyik mellékhajóban van eltemetve II. János Pál pápa. A szentté avatott pápákat a templomban temetik újra, míg a többiek alatta kapnak helyet. Vannak itt üvegkoporsóban is volt egyházfők.
Épp pápai misére készültek, így a templom egy részét már elzárták a látogatók elől, de így is meg tudtunk nézni mindent. Hatalmas élmény!
Ismét 45 perc szünet következett. Ekkor befizettük magunkat egy kupolanézésre. A lépcsős megoldást már lekéstük, így a drágább liftes verzióval indultunk neki a magasságnak. Így is maradt 320 megmászandó lépcső az 520-ból - és ugyanennyi lefelé. A lift a kupola aljáig visz. Itt le lehet nézni az oltárra. Épp egy mise kezdődött és latinul énekeltek, miközben bevonultak a papok.
Innen a dupla kupolák között vezet az út felfelé. Itt sokszor elég kevés a hely. A végén már nagyok szűk csigalépcsőn visz az út és ekkor kiérsz. Lábaid előtt hever Róma. A téren nyüzsögnek az emberek. Látod a vatikáni kerteket, a Teverét. Leírhatatlan...
Innen a szállásunkra mentünk, ahol vacsoráztunk egyet. Előételnek zöldborsós tészta volt - nem volt repeta. Főételnek sült csirkecomb krumplival. Desszertnek ismét panna cotta.
Reggel a Szent Pál bazilikánál kezdtünk, miután a buszra feltettük a csomagjainkat. Itt az összes pápa portréja megtalálható. Az aktuálisan regnáló pápa képe pedig ki van világítva.
Innen a Trevi kúthoz mentünk, amit szintén felújítanak, bár már a munkák végénél tartanak. Újabb szabadidő következett. Ezalatt ettünk pizzát és egy nagy adag fagyit.
Átsétáltunk a Spanyol térre, hogy megnézzük a Spanyol lépcsőt, aminek semmi köze a spanyolokhoz :P Ezt is felújítják :D Itt vesztettünk el először csoporttagot, de meglett :)
Római utunkat a Piazza del Popolonál fejeztük be. Felszálltunk egy elővárosi vonatra és elvonatoztunk a buszunkhoz. A vonat eléggé lepukkant kívülről, akárcsak az állomás, ahol felszálltunk.
A busszal északnak vettük az irányt Orvieto városába. Ez a település egy 200 méter magas tufasziklára épült. Ide siklóval lehet felmenni. Fent van egy remek kis helyi település szűk utcákkal és egy hatalmas dómmal. A kilátás pazar, a borok finomak!
Szállásunk Montacatini termeben volt. Egy egy fürdőváros Firenze mellett. A szobánk meglehetősen szocreál volt olyan fürdőszobával, amibe nem volt ingerenciám bemenni. Ez amúgy egy csillagos szálloda. Vacsoránál lehetett választani előételt: paradicsomos tészta, vagy helyi bableves. Előbbi mellett döntöttünk. Az italrendelést felvevő pincérnő cseppet sem volt szimpatikus senkinek. Főételnek egy szelet húst kaptunk pár szem krumplival és egyben párolt spenóttal. A desszert jégkrémtortaszelet volt. Ez volt a leggyérebb étkezésünk az 5 nap alatt...
Este még sétáltunk egyet a városban. A főtéren épp egy rezes banda húzott napjaink beli talpalávalót. Táncoltunk kicsit. Egy még nyitva tartó boltban vettünk ásványvizet két cseppet sem szimpatikus, ám kissé mogorva két ajtós szekrény méretű színes bőrű úrtól.
Reggelire jól belaktunk, majd átbuszoztunk Firenzébe. Itt sétáltunk az Arno partján. Láttuk a könyvtárat, a Santa Croce templomot - itt volt szabadidőnk, így vásároltunk ajándékokat. Elsétltunk a Palazzo Vecchiohoz. Itt látható a Dávid szobor másolata több egyéb híres szoborral egyetemben.
Ezután a Keresztelőkápolna és a dóm következett a harangtoronnyal. Itt egy igazán kellemetlen olasz idegenvezető nem vette jó néven, hogy csináltam egy fényképet 5 másodperc alatt a kapuról, miközben ő magyarázott. Olaszok... Temperamentumosak és borzalmasan vezetnek és vasárnap egy templomba sem mehet be a turista :P
Utolsó állomásunk a Ponte Vecchion volt. Még egy rövid szabad program és indultunk haza 11:30-kor.
0:30-ra értünk a Délihez.
Nagyon tartalmas, kissé fárasztó öt nap volt ez rengeteg csodával. Ami kissé beárnyékolta, az a kevés szabadidő, ami jelentősen bekorlátozta a mosdóhasználatot, ami erős kihatással volt a vízháztartásunkra.
Képek a szokott helyen külön albumban.
