A tavaly őszi kirándulásunk emlékére idén ismét fölkerekedtünk. Most a teljes családdal jártuk be ugyan azt az utat.
Egész héten rossz idő volt, és esett az eső, így még az utolsó pillanatban sem volt biztos, hogy nekivágunk. Eredetileg a Lomnicra készültem, de a magas részek június 15-ig zárva vannak lavinaveszély miatt. Ezt nem értettem addig, míg oda el nem kezdtünk mászni a hegyen.
Ótátrafüreden gyönyörű napsütés fogadott minket. Szépen araszoltunk felfelé a már ismert úton. Sorra hagytuk el a menedékházakat. Aztán egyszer csak ott volt előttünk. Egy lavina maradványa; rengeteg hó, minden letarolva. Itt vetődött fel először, hogy forduljunk vissza. Nem tettük.
Később aztán jött a többi lavina, a hóolvadás miatt létrejött vízátfolyások... És a lányokon a sima talpú cipő... Én meg be voltam tojva, hogy mi lesz velük.
Végül apával ketten tettük meg az utolsó bő kilométert. Fent olyan köd volt, hogy nem lehetett látni. Az 5 tó egy hatalmas, befagyott víztükör volt.
Tanulság:
- A sima talpú cipő nem magashegyi túrázásra való.
- A réteges ruházat nem viccből kell.
- Tudni kell feladni.
Megyünk máskor is :)
