Karácsony előtti hétvégén Vadkerten voltunk anyósoméknál disznót vágni. Több szempontból is eltért ez az eddigiektől.
Először is másfél napos volt a történek. Pénteken ebéd után alágyújtottunk a két üstnek fahajjal, hogy mire kiérünk a cocával felforrjon a víz. Na már a begyújtás sem ment egyszerűen, lévén a fahaj tiszta nyirok meg víz meg jég volt. Aztán nagy nehezen csak sikerült annyi parazsat összehozni, hogy már nem okozott gondot a továbbiakban a nedvesség.
El is mentünk leszúrni a malacot. A drága sportmalac volt; szeretett kerítésre mászni, no meg szaladni. Azért csak nem kerülte el a fogót, majd a kést ;) A tanyán aztán megfosztottuk szőrétől (ami kivételesen egészen könnyen ment), majd megperzseltük és megmostuk.
Ekkor jött a következő eltérés;
Apósom kezembe adta a kést, és közölte, hogy akkor lehet darabolni. Mondta mit és hogy csinálja, én meg próbálkoztam. közben jöttek az instrukciók;
- Gyere kijjebb, mert belemész a húsba.
- Ne hagyj rajta annyi szalonnát.
- Gyere kijjebb, mert belemész a csontba. Nem meg mondta, hogy belemész a csontba?
...
Már kezdett sötétedni, mikor megjelent anyósom, hogy na kész vagytok már? Vihetem a belet? Természetesen nem voltunk kész, és még jó időbe beletelt, mire a coca beballagott darabjaiban a kamrába.
Másnap hajnalban leöltük a másik jószágot is, majd megpucoltuk (ennek alig akart kijönni a szőre), aztán folytatódott a nap a szokásos procedúrákkal. Szombaton Attila sógorom volt a hentes. Ő is, mint betanuló.
Úgy vélem, elsőre nem alkottunk annyira rosszat; a bélbe nem vágtunk bele, nem vágtunk el semmi olyat, amit nem kellett volna és még a zsír is nagyon jó lett :)
