A hétvégén bérmaszülő lettem. Boldoggá tesz, de azért tartok is tőle. Eléggé nagy felelősség.
Régen az volt a szokás, hogy fiúnak férni, lánynak nő lehet a bérmaszülője. Nem volt keveredés. Szintén tiltott volt a közeli rokon. Manapság ezek már nem így vannak. Valamilyen szempontból jó (elég nehéz manapság bérmaszülőt találni, másrészről senki nem akarja terhelni az ismerőseit még ezzel is), másrészről szomorú, hogy annyira nincs ember, akit erre fel lehetne kérni.
A felelősség részével én is csak nemrég kerülte tisztába. A saját és testvérem tapasztalta ilyen téren elenyésző. Szóval mint megtudtam, a bérmaszülő elvileg igen fontos ember tud lenni egy ember életében. Elvileg ő lesz az ifjú bizalmasa, a pártfogója, akihez bátran fordulhat, ha problémája, kérdése akad, vagy valami nyomasztja a lelkét, miközben a bérmaszülő segíti, bátorítja, pátyolgatja keresztgyermekét a nagy betűs életben.
Én ebből kimaradtam, de remélem a másik oldalról lesz erőm és kitartásom, hogy helyt álljak, és remélem, hogy Zoltán bátran (bátrabban, mint eddig) meg mer keresni, ha bármi problémája akad, netán tanácsra, vagy csak egy beszélgetésre van szüksége. Amit ígérni tudok, hogy részemről minden telhetőt meg fogok próbálni. Aztán az idő majd eldönti, hogy mennyi voltam sikeres.
Bízom az Égiekben és remélem a legjobbat.
