Légy jó, mondta a pap a gyónás végén. Én pedig igyekszem.
Sajnos nem megy olyan könnyen. Eléggé könnyen kijövök a sodromból, pláne ha direkt ingerelnek. Másik remek tulajdonságom, hogy ami a szívemen, az a számon; hiába mondom az igazat, és tudja ezt akár a érintett, akár a közeli ismerősök, azért még megbántódik és én leszek a rossz. Valamilyen szempontból igazuk van; megtarthatnám magamnak is a véleményem, vagy kommunikálhatnám finomabban... Próbálkozom...
A közlekedés sem egyszerű. Minden résztvevő valamennyire úgy van vele, hogy csak az a számít, hogy ő előrébb jusson a célja felé. Nem számít, hogy autóval, kerékpárral vagy gyalog van épp az illető. Azt azért az ember elvárná, hogy legalább figyeljen oda a közlekedésben résztvevő többi egyénre is valamennyire az illető. Ezt sajnos sokan elfelejtik, így az autós sokszor nincs tekintettel a biciklisre vagy a gyalogosra; nem adja meg az elsőbbséget, leszorítja, fellöki. A kerékpáros kivág az autós elé, belehajt a tömegbe. A gyalogos meg kolbászol mindenfelé, amerre épp úri kedve tartja. Részemről mióta mindhárom módon közlekedem, igyekszem jobban odafigyelni a többiekre. Épp ezért bosszant sokkal jobban, mikor velem szemben követ el valaki valamit, pláne ha az életemet/testi épségemet veszélyezteti vele. Ilyenkor szoktam emlegetni a illető felmenőit elég hangosan.
A másik majd mindennapos problémaforrás munkahelyen jelentkező Égiek szidalmazása egyes emberektől. Már szóvá tettem párszor, de miután egyszer majdnem leütöttek emiatt, azóta inkább csak magamban puffogok.
Légy jó. Az ember próbálkozik. Én is próbálkozom. A csábítás nagy a rosszra minden pillanatban. Ennek ellenére igyekszem. Bár a héten már sikerült már megharagítanom 1-2 embert, a közlekedés közben elszórt szitkok egyenlőre minimális szinten vannak, aminek örülök :)
