Mostanában azt tapasztalom, hogy vagy kedvem van és időm nincs írni, vagy időm van és kedvem nincs. Pedig rengeteg minden történt, történik velem, amiket jól esne elmesélni valakinek. Ha akad valaki a közelemben, aki vevő ezekre a dolgokra, akkor neki elmesélem, ha nem, akkor megtartom magamnak. De ez így nagyon nem az igazi...
Annyi minden van bennem, nem is tudom, hol kezdjem, miket írjak le. Lehet kicsit kesze-kusza lesz, de majd csak kisül belőle valami :P
Szóval rájöttem a héten, hogy imádok biciklizni. Meg a szabadban lenni. Amellett, hogy élvezem és kikapcsol nagyon jól is érzem ilyenkor magam. Az edzőtermi edzés is jobb kedvre derít, meg szemmel látható eredménye is van, de a kinti dolgok sokkal jobban tetszenek, így szívesebben is csinálom...
Aztán arra is rájöttem, hogy megint változtak az igényeim. Például a családi házzal kapcsolatos elvárásaim. Már nem fő szempont a nagy kert. A lényeg, hogy legyen zöld hely, ahova ki lehet ülni, lehet sütögetni, ki lehet menni gyerekekkel játszani.
Ez a szombati munkanap nálunk kötelező szabadság :( Annyi előnye van, hogy így elviszem az autót szerelőhöz meg vizsgáztatni. Amúgy a hátam közepére sem kívánom ezt a hétvégét, mert napközbére nincs előre eltervezett programom. Így meg benne van a pakliban az egyedüllét, amit mostanában nagyon próbálok elkerülni, mert olyankor kissé bedepizek. Szóval most épp azon töröm a fejem, hogy mit is csináljak, lehetőleg a négy falon kívül. Formálódik egy biciklizés; talán még társaságom is lesz. Ha mégsem, akkor meg megyek egyedül. Már nem akadok fenn ilyen apróságokon. Ami viszont biztos, hogy edzőterembe nem megyek a hétvégén - pl mert a fele cuccom melóban van - legfeljebb parkba.
Arra is rászoktam mostanában, hogy nem élem bele magam semmibe, mert akkor nem ér akkora csalódás, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint szeretném. Így egészen mások a dolgok... Ez a viszonylagos pozitív hozzáállással egész más tükörben mutatja a világot.
Aztán az is ott van, hogy egy csomó dologtól, amit régen szívesen csináltam, most herótom van. Ilyen például a főzés, a jövő tervezgetése, az írás. Ezeket mondjuk nagyon sajnálom, mert korábban szívesen foglalatoskodtam velük. Remélem mihamarabb újra megjön a kedvem ezekhez is. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára...
Kezdem úgy érezni, hogy kissé panaszkodós, lehangoló hangételt vett az iromány, így most jöjjenek azok, amik feldobták az elmúlt időszakot;
- találkozások régi illetve új emberekkel
- beszélgetések rég nem látott ismerősökkel
- új munkakör, új és érdekes feladatokkal, kihívásokkal
- bakancslistán szereplő tételek kihúzása - a korábbiakkal ellentétben már nem várok senkire, ha valaki szeretne csatlakozni egy-egy programra, szívesen látom (volt is ilyenre példa)
- szülinap
- család
- barátok
Most ennyi jutott eszembe. Aztán majd megint jelentkezem valamikor... Jók legyetek!
