Az ötlet nagyjából három éve fogant meg; magam kipróbálására letekernék Vadkertre. Az akkori koncepció az volt, hogy egy hosszú hétvégén Anita pénteken lemegy kocsival, én meg után biciklivel szombat reggel. Ha bármi gond lenne, akkor a kocsival el tud jönni értem. Aztán a hosszú hétvégék elteltek valami más programmal az évek sorá, én meg kényelmes voltam nem firtattam a dolgot. Megmaradt a "jó lenne" szinten.
Nyár elején ismét előkerült a téma. Eredetileg augusztus 23. hétvégére terveztem; szombaton letekerek, ott alszom a kempingben, majd vasárnap visszatekerek. Aztán lett más program arra a hétvégére - több is - így másik hétvégét kellett nézni.
Csütörtökön láttam meg, hogy pénteken strandok éjszakája lesz, és a programban részt vesz az Aquaworld is. Gyorsan körbe is írtam a mindenkinek, hogy menjünk. Hamar kiderült, hogy mindenki vagy hazamegy, vagy ügyel, vagy beteg, vagy nem válaszolt. Ekkor merült fel az is, hogy ha mégsem mennénk strandolni péntek éjjel, akkor a szombat tökéletes alkalom lenne a túrára. Mint írtam, a fürdés elmaradt - annyira nem bántam, mivel a héten kétszer is voltam már ott -, így pénteken bevásároltam, elintéztem néhány dolgot, majd délután összepakoltam a cuccaimat szombatra. A cél már kevésbé volt a magam megmérettetése; inkább egyfajta lezárásról szólt...
Szombat reggel 5-re volt ébresztő állítva. Elég rosszul aludtam, ám mikor a szemeimet kinyitva láttam, hogy még sötét van, minden gond nélkül benyomtam a szundit a telefonon. Tíz perccel később aztán kikászálódtam az ágyból. Az ablakon kinézve nem tudtam eldönteni, hogy be van borulva, vagy csak még a reggeli szürkeség ül az égen, így irány a net és néztem egy gyors időjárás jelentést. Napos időt ígértek, tehát összeszedtem magam. Megreggeliztem, befejeztem a pakolást, elláttam a szokásos reggeli teendőimet és elindultam a biciklimért.
A konkrét indulás 5:54-kor történt a ház elől. az útvonalat kinéztem a neten - találtam egy kerékpáros útvonaltervezőt -, így utamat a már jól bejáratott útvonalon Szigetszentmiklós felé vettem. Nem is volt semmi érdekes ezen a szakaszon, talán azt kivéve, hogy most még hamarabb odaértem, mint eddig bármikor, pedig nem is siettem (50perc).
A városban viszont akadtak kisebb bonyodalmak; nem igazán sikerült megtalálni az utat az Euro 6 jelzésű kerékpárútvonalhoz, amin menni szerettem volna, ezért többször is meg kellett álljak térképet nézegetni a telefonon. Ennek az lett az eredménye, hogy véletlen megnyomtam a trackelés leállítását, amiből kifolyólag két részletben lett mérve a tegnapi nap :P Végül kisebb bolyongás - de eltévedés nélkül - megtaláltam az utat. Itt ért egy kisebb csalódás; meglehetősen rossz minőségű, köves, kátyús út volt előttem, amiből nagyon hamar keskeny földút lett. Szerencsére 2-300m után jött az aszfalt, de megijedtem, hogy ha ilyen lesz végig, akkor sosem érek le, mert ezen nem lehet 20-szal menni...
A jó út ki is tartott Tököl végéig. Itt pihentem pár percet és ittam. Aztán jött az igazi földút a vetések között akkora gödrökkel, hogy egy traktor is elakadt volna bennük. A korábbi napokban jókora esők lehettek erre - meg a további szakaszon is -, mert hatalmas pocsolyák övezték az utat. Viszonylag lassan lehetett itt haladni és elég sokat kellett szlalomozni. Már mikor kezdett elegem lenni az Euro 6-ból, akkor értem be a következő (Szigetcsép) településre, és jött újra az aszfaltos út.
Szigetcsép után elég hamar következett Szigetszentmárton, majd az első hosszabb lakott területen kívüli szakasz Ráckevéig. Voltak elég hosszú egyenesek, amik nem tették túl változatossá az utat :P
Ráckevén tervbe volt véve egy nagyobb pihenő a kastélynál, de nem láttam sehol iránymutató táblát a kastély felé, így haladtam tovább a Makládra vezető úton. Láttam ellenben 2 érdekesebb templomot; az egyiket közelről, a másikat csak távolról, mert pár percnyi bolyongás után sem találtam utat hozzá. Pedig utóbbi volt a szebb. Szóval a kastély nem lett meg, így a tervezett pihenő is elmaradt (az eredeti terv az volt, hogy óránként tartok 20-30 perc pihenőt, hogy ne legyen semmi gond, így lett a kalkulált menetidő 10 óra, így nagyjából 20 kilométerenként lett volna egy-egy megálló).
Ráckevén van egy híd, ami átvisz a Dunán az 51-es úthoz. Eredetileg arra terveztem menni, de a netes tervező a sziget végén mutatott átkelési pontot. Kissé izgultam, hogy vajon tényleg lesz-e ott híd. Szigetbecséről majdnem vissza is fordultam, hogy mégsem kockáztatok, de aztán mentem tovább Maklád felé.
Milyen jól tettem; az út mellett közvetlenül nőttek fák/bokrok, amik már benőttek volna az útra, így megnyírták őket. Ennek következtében fél alagutak születtek, illetve volt olyan szakasz, ahol egymást követték a két oldalon az ilyen növények, így olyan volt, mintha növényből készült alagútban haladnék!
Makládon ismét találtam Euro 6 jelzést - elég ritkán, elég rosszul van táblázva; a Balaton kör után nagyon szokatlan volt. Ez vitt át a településen, majd onnan kiérve egy nagyon rossz minőségű úton keresztül - több volt a kátyú, mint az aszfalt - a gátra. Itt viszont tükörsima aszfalt fogadott. Balra az ártéri erdő, jobbra látszott a sziget másik oldalát védő gát, a Duna túlpartján pedig szélerőmű. Izgultam, hogy végre átkelek a Dunán - vagy nem. Le is lassítottam, ahogy elértem a partra és szépen lassan csordogálva haladtam, de nem láttam se hidat, se kompot, se semmi olyat, amin át lehetett volna menni. Így ismét elővettem a telefont és bújtam a térképet. Hamar kiderült, hogy rosszul emlékeztem és az átkelő még jóval odébb van. Megcsodáltam a remek kilátást; a víz, a part, a kempingező és horgászó családok... Tiszta idill!
A gáton haladva végig remek volt az út, csodás a kilátás, remek a környezet. A sziget végéhez közeledve aztán feltűnt a "híd". Azért idézőjeles, mert odaérve rájöttem, hogy amit hídnak véltem, az igazából egy daru. Van ugyanis egy átzsilipelő a sziget végében. Ez a daru pakolgatja a csatornába a hatalmas vas elemeket, amikkel felduzzasztják a hajó alatt a vizet, hogy fel/le tudjon menni.
Itt volt igazából az első jelentős pihenőm. Tetszett a daru, a zsilip, a környezet és rám fért némi energiabevitel. Körbesétáltam a környéket, fényképeztem, ettem, ittam. Közben érkezett egy kenu a Dunáról. Jöttek volna fel, de a zsilipen nem lehet felevezni, így kikötöttek érdeklődni, hogyan juthatnának át a szárazon. Egy 40-50-es pasi volt egy nővel. Szépen kieveztek a parthoz, kiszállt a fickó, megfogta a kenut, a nő meg kipakolt a partra 4 yorkit!!! Csak lestem. Tök aranyosak voltak. Rögtön körbeszaglásztak mindent...
A térkép szerint a part mellett vitt tovább az út. Ismét földút, keskeny - inkább csak gyalogos csapás. Aztán tényleges földút, ahol már autó is elfér hatalmas pocsolyákkal és gödrökkel. Az egyikben el is akadtam kissé, így szinte mindenem sáros lett. Aztán végre műút... Ahogy haladtam, néztem, jobbra és kerestem az utat, amit a térképen kinéztem a továbbhaladáshoz. Jött is egy betonlapokból álló, kopott vízműves út. Elindultam rajta, de 200m után úgy döntöttem, a rövidebb nem lesz hamarabb és a biciklinek sem jó ez zötyögés, így visszafordultam a műútra és eldöntöttem, hogy megyek körbe az 51-esen. Arra legalább ismerem az utat. Nem messze onnan aztán jött a gát, rajta az Euro 6 jelzés; természetesen földút...
Az 51-esre kiérve rá kellett jönnöm, hogy ez csak egy paraszthajszállal jobb, mint a földút; a széle fel van marva, hogy ne legyenek buckák, beljebb meg - ahol jobb lenne az út - nem lehet közlekedni az autóktól. De azért a 20-as tempót lehetett menni...
A következő megálló Dunaújvárossal szemben volt a nagy kanyarban a kanyargós rész elején. Van itt egy kis pihenő - régen szebb napokat is látott. Épp előttem állt be egy bordó mikrobusz is. A sofőr nagyban reggelizett. Ekkor volt 10:00 óra. Épp híreket mondtak, ami kihallatszott az autóból. Én is ettem egy kis étcsokit, ittam és - mióta elindultam először - könnyítettem magamon.
A kanyargós szakasz felettébb hamar a hátam mögött maradt. Teljesen meglepődtem, mikor megláttam az Dunavecse felé mutató táblát. Le is kanyarodtam az 51-ről - ez az elkerülő szakasz kerékpárnak tiltott, ezért kellett erre jönni; ezen kívül az 51-es eleje is, ezért lett a szigeti út választva helyette. A faluba beérve megláttam a kosárfülű hidat. Meg a karomat, ami úgy nézett ki, mint egy jól megsült csirke bőre. Összeraktam a kettőt; a hidat megnézem közelről, és ott bekenem magam naptejjel. Mivel a híd elég nagy, van bicikli út a faluban és még ki is van táblázva, hogy merre megy az út a hídra és merre a partra, így hamar felértem. Alatta már jártam egyszer hajóval, mikor a PPKsokkal mentünk gólyatáborba Paks mellé. Jó volt látni testközelből is. Nagyon tetszett! A fényképezgetés után bekenekeztem, ittam és indultam tovább.
Apostagra végül nem mentem be, mert kerülő lett volna, helyette letértem a bicikliútról és a főúton mentem tovább az 51-esig (körforgalom). Innen megint ismerős volt az út. 7km Soltig, ott pihenő és vízvételezés, mert a hozott 3 liter már majdnem mind elfogyott. Itt számolgattam; tök jól jövök, ha összekapom magam, akkor 1-re lent lehetek. Ha kettőkor elindulok vissza Pestre, akkor még emberi időben felérhetek.
Solt előtt van a Solti adó. Az évek során rengetegszer elmentünk mellette, meg olvastam róla, ám közelről sosem láttam. Itt volt a lehetőség; éles balos és egy újabb kitérő következett... Az út végén kapu és kerítés. Mögötte az adót kiszolgáló épület és biztonsági őr biciklin. Ekkor volt 11:00. Az épülettől nem messze a torony. Nagyobb durranásra számítottam :P Ivás, majd vissza az 51-esre és tovább Soltra. Ekkor már eléggé meleg volt.
Solton van valami víz, meg mellette kis tavacska. Ez volt beütemezve következő pihenőnek - és mivel időközben megéheztem - ebédelni is. 11:15-re meg is érkeztem. Épp volt egy kék kút is, ami pont kapóra jött. Jól megebédeltem, csináltam néhány képet és újratöltöttem a vízkészletem, majd folytattam az utam tovább a kerékpárúton keresztül a városon.
Az 53-as út következett. Az utolsó 50km. 11:35 volt és nagyon meleg. Néha már kirázott a hideg, volt egy olyan gyanúm, hogy van egy enyhe napszúrásom. A következő pihetőt Akasztó elé terveztem a szikesbe, de a nagy meleg keresztül húzta a számításom, ezért hamarabb meg kellett álljak, nehogy baj legyen. Dunatetétlennél van egy buszmegálló - a település beljebb van. Itt volt egy kis árnyék, így megpihentem pár percre. Megittam fél liter vizet és ettem egy kocka 70%-os étcsokit. Ez volt aznap a harmadik. A negyediket már nem mertem, nehogy ma szorulás legyen :P
Visszapattantam a nyeregbe és folytattam az utam. Most eszmélek igazán rá, hogy a jellegzetes, autóval mindig lelassítós nagy kanyarra nem is emlékszem tegnapról. Itt már valamennyire robotban lehettem. No meg gondolkodtam. Többek között erre is jó volt ez az út; gondolkodni, merengeni, emlékezni.
Akasztó előtt aztán megálltam "A" dombnál. Jó nagy esők lehettek, mert állt a sziken a víz. Az egyik helyen kisebb tó is keletkezett a kacsák nagy örömére. Mondta Csaba két éve, hogy a vizes szik az nem szép, illetve nem lehet jó fotókat készíteni. Tény, hogy kissé mocsaras volt. Mire beevickéltem a dombhoz sikerült elég rendesen megmerülni. Aztán rájöttem, hogy a növényeken lépdelve kevésbé süpped, illetve ragad.
Akasztóra beérve a benzinkútnál ismét megálltam pihenni és inni. Nem biciklisnek való ez a nagy meleg. A jobb cipőmben úgy éreztem, összegyűrődött a zokni, a balba meg került némi szikes vizes homok, így volt egy gyors láb szervíz is. Szerencsére semmi hólyag vagy egyéb komolyság. A benzinkutas jól megnézett magának, de nem szólt semmit :P
A következő megállót Kiskőrösön a főtérre terveztem; árnyékot adó nagy fák. Illetve örültem, mert úgy emlékeztem, Akasztó és Kőrös között végre több fa lesz. Voltak fák. De árnyékot nem adtak az útra :P Itt már nagyon untam magam. Ez a sokszor látott táj, az ismerős - csukott szemmel is végigmenős - út... Jobb volt az ismeretlen utakon :)
Kőrös előtt az út bal oldalán van egy lucernás. A szélén legelt egy őz. Vagy az őz volt kicsi, vagy a lucerna nagy, mert az őz állva alig látszott ki. Nagyon aranyos volt. Eszembe is jutott, hogy "gyere velem őz barátom, te leszel a bőrkabátom"!
Kőrösre beérve nagyon frankó bicikliút fogadott. A probléma ott volt, hogy egyszer csak vége lett a semmiben. Na akkor vissza a főúthoz - mivel korábban letért mellőle. Végülis elértem a polgármesteri hivatalhoz. Az utolsó pihenő. A következő már Vadkert. Eszembe jutott, hogy van nálam alma, így ettem egyet meg ittam is, aztán vissza a paripára és irány tovább a cél felé.
Ezen az utolsó szakaszon már semmi izgalmas nem történt; jöttek szembe biciklisek, néztem a szőlőket, bodzásokat. Feltűnt egy új épület az egyik tanyánál...
Soltvadkertre beérve aztán irány a cukrászda. Bicikli lekötése, pénztárca előkeresése, aztán irány a pult és jöhet a megérdemelt jutalom. 5 gombóc tömör gyönyör; 2 moncherry, egy toffifie, egy áfonya és egy citrom. Kehelyben. Kiültem az udvarra, hogy rálássak a biciklimre, amin rajta pihent minden cuccom a csomagtartón és lassan, kiélvezve az ízeket elmajszoltam a fagyimat.
Büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Sajnáltam, hogy ilyen körülmények között. De ezt most kellett. No meg úgy éreztem magam, mikor megérkeztem magam, mint Forrest Gump, amikor elérte az óceánt; legszívesebben megfordultam volna és mentem volna vissza. De nem mentem, mert nagyon későn értem volna vissza és sötétben nem egy életbiztosítás a főút egy biciklisnek. Felmerült, hogy csak Ráckevéig tekerek, aztán onnan HÉV majd egy laza hazatekerés - kb 21:00-re felértem volna Ráckevére. Úgy számoltam, hogy az idejövet tett kitérők és bolyongások kompenzálnák visszafelé a fáradságomat - időben. Aztán úgy döntöttem, maradok a legutóbbi forgatókönyvnél; csobbanás a tóban, majd haza az 19:46-os vonattal.
El is indultam ki a tóra. Aztán úgy döntöttem, teszek egy kis kitérőt a Jókai, illetve a Wesselényi utcába is még egyszer. Innen aztán irány a Büdös-tó.
A kifelé vezető bicikli úton feltámadt a szél és elkezdett cseperegni az eső. Kisbócsa felett fekete volt az ég és látni lehetett, hogy jó nagy zuhé van. Én is beálltam egy jókora fa alá, nemsokkal a büdöstói út előtt, hogy ott megvárom, míg elvonul a zivatar. Aztán csak nem akart jobban esni, ezért elindultam tovább a strandra. Alig kanyarodtam be a tóhoz vezető útra, rákezdett az eső. Esett, ahogy bírt, én meg alig láttam. Már csak az lebegett a szemem előtt, hogy érjek el a strandig, mert előtte van fedél ahova beállhatok. Így is lett. A nyilvános wc-k eresze alatt vártam meg, míg a zuhé elvonul. Ekkor már nagyon gondolkodtam rajta, hogy tényleg akarok-e fürödni. De olyan mocskos és izzadt voltam, hogy semmi másra nem vágytam, csak hogy lemoshassam az út porát. Így mikor elvonult az eső és úgy nézett ki, hogy sütni fog a nap, én is bementem a strandra. Gyorsan átöltöztem és irány a víz.
Még sosem örültem ennyire ennek a tónak. Belegázoltam és mikor már derékig ért, akkor leguggoltam és lemostam magamról mindent, ami rám ragadt. Nagyon jólesett! Elücsörögtem még vagy 30-40 percet a vízben, aztán megint elkezdett szemerkélni az eső, dörgött, villámlott, így felvettem a nyúlcipőt, mielőtt az egyetlen váltás ruhám - amiben jöttem - megint elázott volna. Ismét irány az eresz. Csakhogy megváltozott a széljárás és pont ellenkezőleg fújt mint korábban, így bevert az eresz alá. Szerencsére nem esett nagyon. Álltam ott vagy 10 percig, de nem jött rá jobban. Ekkor úgy döntöttem, ha már idáig kijöttem, akkor megyek még egy kicsit kijjebb és hátulról szétnézek.
Nem kellett volna. Lehangoló volt. Ilyen elhanyagoltnak még szerintem nem láttam a tanyát. Meg is fordultam, hogy megyek vissza a faluba.
Az idő nem lett jobb, a süteményekre már nem vágytam, így az állomásra mentem Ifjúság útján keresztül. Itt kiderült, hogy jegyet helyben nem lehet venni. A vonat indulásig volt még egy órám. Sétálgattam a környéken, meg gondolkodtam. Szárítgattam a vizes cuccaim. Ettem, ittam. Ürítettem a táskám, hogy könnyebb legyen feltenni a biciklit a vonatra. Sokáig úgy tűnt, én leszek az egyetlen felszálló aznap a 17:46-os vonatra (a rossz idő miatt nem vártam meg az utolsó vonatot).
A vonaton aztán eszembe jutott, hogy majd 5 éve jártam erre utoljára vonattal. Felelevenedtek régi emlékek. Láttam őzeket a lucernásban legelni, rengeteg fácánt és különböző állatokat. Mire elértünk Kőrösre elért a fáradtság is. Addig nem éreztem, sőt pörögtem egész nap.
Ferencvárosban szálltam le. Szépen lassan hazatekertem és vettem egy nagyon jó forró zuhanyt.
Egy mozgalmas és tartalmas nap állt mögöttem. Rengeteg élménnyel - látottakkal, átéltekkel -, sok átgondolt és lezárt dologgal.
Néhány észrevétel, megállapítás:
- Az Euro 6 hosszú távon csak montival ajánlott.
- Szívesen végigtekernék a Duna mentén, de az Euro 6 jelenleg alkalmatlan erre.
- A Csepel sziget körbetekerése mindenkinek erősen javasolt. Én is megyek ;)
- Tavasszal Balatonkör!
- Vár még a Tisza- és a Fertő-tó megkerülése :)
- Imádok biciklizni, oda vagyok a természetért. Ezek az én sportjaim, nem az edzőterem.
- Jó volt tudni, hogy baj esetén van kire számtani. Köszönet érte!
Statisztika (csak a mért értékek. Nincs benne a tóra menő út és onnan vissza, illetve Ferencvárosból haza):
Távolság: 143,31km + ki a tóra, vissza onnan, illetve Ferencvárosból haza. ~ 160km
Kalória: 2433kcal + a fenti nem mértek
Összes idő: 7:48:28
Mozgási idő: 6:38:16
Átlagsebesség: 19,24km/h
Átlagos mozgási sebesség: 21,525km/h
Megtett út:
https://drive.google.com/file/d/0B2nl3pt5ujq8SlN3dHA1RlBMelU/edit?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/0B2nl3pt5ujq8Yk9SbWp4NUY2TTA/edit?usp=sharing
További képek és videó:
