Voltunk tegnap Schimán szalonnát sütni. A társaság családias, de igen jó volt. Helyszín a megszokott - bár én most voltam ott másodszor...
A Kolossyn a Tescoban megvettük E-myvel a kenyeret, szalonnát, zöldséget, sört. Itthonról vittem papírt, gyufát, majd elindultunk fel a hegyre. Ott várt ránk Zati, aki késve hamarabb odaért, mint mi, és foglalt tűzrakóhelyet - a szokottnál voltak, így egy másikat -, amit becseréltünk a lentire, mert az laposabb és tágasabb.
Megérkezésünk örömére Tata elővette a szőlőpálinkáját amit jól megkóstoltunk, aztán elkezdtünk fát gyűjteni. Összejött egy szép nagy kupac, mire Lakat és Syasya megérkezett. Velük lett teljes a létszám.
Raktunk tüzet, majd pakoltuk rá a fát, hogy legyen parázs. Közben ízlelgettük a sört és Tata pálinkáját.
Már rendesen sötét volt, mikor elkezdtük sütni a szalonnát és a grillkolbászokat.
Jól megkajáltunk, közben beütött nálam a pálinka. Elég nehezen ment az állás egy idő után, volt némi ténfergés is, majd inkább leültem. Aztán jött egy róka.
Egyszer csak szóltak a srácok, hogy megyünk. Nos ez részemről nem ment épp zökkenőmentesen, így kellett némi támogatás, de valahogy felmentem a meredek keskeny ösvényen, majd le a lépcsőkön és elértük Lakat kocsiját. Ő rendes volt és levitt minket a Kolossyra. Itt jött egy 86-os busz, amire felszálltunk és elindultunk vele valahova. Én itt már csak azt tudtam mondani, hogy haza akarok menni.
A Batthyányi térnél már kellőképp rosszul voltam és nem akartam össze piszkolni a buszt, így villámgyorsan leszálltam. A többiek meg mentek tovább. Végül nem lett semmi, de elindultam gyalog a Deákra a 909-eshez. Szépen baktattam, rendesen tartva a szinuszgörbét. Jöttek emberek szembe, akikkel kikerültük egymást. Aztán a volt Roosvelt térnél a szálloda előtt egy lány nagyon kérdezgette, hogy hova megyek - én dolgozó nőnek néztem, mert mostanában elég gyakran leszólítanak esténként - így szó nélkül mentem tovább (ha mégsem munkás volt, és ismerjük egymást, akkor elnézést, hogy nem ismertelek meg).
A Deákon szinte rögtön jött a 909. Fel is szálltam rá. Leültem, de alig indult el, éreztem, hogy rosszul vagyok, ezért az Asztórián gyorsan le is szálltam és egész a megállót határoló korlátig jutottam...
Innen ismét séta a Kálvinig. Ott épp csörgött a telefonom. Mint utóbb kiderült, már nem először. Syasya hívott és aggódva érdeklődött, hogy hol és hogy vagyok. Elmondtam neki a pozícióm és megnyugtattam - remélem -, hogy innen már hazajutok.
Jött is egy újabb 909-es - szerencsére péntek-szombat 15 percenként járnak -, ám ez csak az Éles sarokig ment. No elmentem vele a Liget térig. Itt leszálltam és elindultam a jól bevált úton haza gyalog, de csak az első fáig jutottam. Itt már inkább csak az inger volt meg, mint a tartalom, de eltartott egy darabig. Ekkor konstatáltam, hogy 8 perc múlva jön egy újabb 909-es, ami már hazáig visz. Fel is szálltam rá.
Aztán hallottam, hogy mondja a tájékoztató; Gitár utca. Ó, még messze vagyok, de már közeledem. A következő kép, hogy áll a busz, ismerős a megálló. Eszmélek, hogy megjöttem, le kéne szállni. Ugrok, rohanok le a buszról. Hazasétáltam.
Piszkosul éhes vagyok. Eszek valamit, de nagyon száraz. Egy falatot bírok elnyammogni, aztán inkább lefekszem.
Reggel 9 után ébredek. Nézem a telefonom; nagyjából fél 3-ra értem haza. Piszkosul fáj a fejem..
Hív E-my. Hogy vagyok? Nem jól. Mire emlékszem? Elmesélem neki. Ezek szerint arra nem, mikor belerúgtam a hátizsákjába. Nem, arra nem. Kettérepedt a laptop kijelző... ŐŐŐ bocsi, kifizetem...
Ír Lakat; egyben hazaértem? Igen.
Most nézem a telefonom: éjféltől hívogatott Syasya. 0:46-kor vettem fel. Összesen 8-szor hívott. Kitartó :)
Ennyire még szerintem sose voltam kész. Tanulság: Tata pálinkájával csak óvatosan. Remek barátaim vannak, akik aggódnak értem és segítenek ha kell.
Köszönet!
Meg az estéért is, mert igen jó volt :)
Update:
Elpakoltam a cuccaim; vizesek a dolgok; tényleg, esett.
Csupasz csigák vannak random helyeken; pl a táskámon, a tálcán és a hagymás zacskón.
