Szombaton futóversenyen voltunk. Már régóta izgatta a fantáziám a Kőbányai pincerendszer, így nagyon megörültem, mikor megláttam ezt a lehetőséget.
Beneveztünk jó előre, így egy jelképes összegért tudtunk részt venni eme remek eseményen. A szervezők többször hangsúlyozták, hogy ne itt akarja az ember az idei legjobb idejét lefutni, ez most nem arról szól, hanem a látványról, a különleges környezetről és az élményről.
Hamar odaértünk, így volt alkalmunk megcsodálni a Dreher villát kívül belül - ez adott otthont a versenyközpontnak. Rengeteg szebbnél szebb kályhát és kandallót rejt az épület. A pincébe nem tudtunk lemenni, de a tájékoztató alapján ott is rejtőznek igazi kincsek és érdekességek.
Volt ovis futam. Ők indították a napot. Nagyon aranyosak voltak az apró lurkók, ahogy egyedül, vagy szülőkkel lefutották a távot.
Utánuk következtünk mi, a 3,5km-rel. Sajnos nem volt kivel váltózni a félmaratont, így maradt az alagútkör. Az elején kissé gázos volt a meredek, síkos macskakő, de lent már semmi gond nem volt - némi vízátfolyást és pocsolyát leszámítva, de ez nem lényeges. Jól láthatóak voltak a pincerendszer jellegzetességei, máshol fényfestéssel szórakoztatták a szervezők a futókat, vagy épp mókás beállítások előtt kellett elfutni, de volt lézeres mókázás is.
Sikerül 17 perc alatt lefutni úgy, hogy közben többször megálltam fényképezni. Hazafelé egy lány mesélte is a barátainak, hogy egy pasi vagy hatszor megelőzte; megelőzte, majd megállt fényképezni, majd megint megelőzte, megint megállt... Gondoltam magamban, hogy ez lehet én voltam :P
A hangulatot elég jól leírja az Indexes cikk; bár van benne néhány hülyeség, de összességében helytálló :)
Nagy jó volt, megyünk máskor is, ha lehet!
