Ahogy közeleg az év vége, egyre többen jutunk el oda hogy lejár a szerződésünk vagy épp a fizetésemelésünk. Beszélgettünk ki mit csinálna, ha kirúgnák, vagy felmondana, mert nem kapja meg a továbbiakban az eddigi illetményét.
Volt, aki azt mondta, hogy egy hónapig élvezné, hogy nem kell semmit csinálni és végre együtt lehet a családjával, más több hónapos pihit tervez, míg megint más rögtön elhelyezkedne.

Megkönnyeztem. Többek közt azért, mert szép, másrészt meg mert belátható időn belül elérhetetlen...

Múlt héten több koncerten is voltam.

Hozzávalók

• kb 1kg alma
• 50dkg liszt
• 1 ráma
• 15dkg porcukor
• 1 sütőpor
• 2 tojás sárgája
• 1 kis tejföl (175g)
• só

Elkészítése

Az almát még előző nap meghámoztam, lereszeltem és megdinszteltem.

A szoba hőmérsékletű vajat a liszttel szétmorzsoljuk. Ez az eredeti koncepció. Én nem szeretek maszatos lenni, így a vajat felolvasztottam - majdnem teljesen - és úgy adtam a liszthez, és kanállal kevertem össze.

Hozzáadjuk a porcukrot, egy csipetnyi sót, a sütőport és a két tojássárgát. Ezeket jól egybedolgozzuk. Ha ez megvan, akkor lehet a tejfölt hozzákeverni. Ettől lesz jó ragacsos :P

A tészta felét belelapigattam a tepsi aljába. Korábban már próbáltam nyújtódeszkán nyújtani, de annyira ragadt, hogy több maradt a deszkán, így ezt most kihagytam. Szépen elegyengettem a tepsiben.

Az almához kevertem eritritet és fahéjat - ízlés szerint. Az almát ezután elterítettem a tepsiben a tésztán.

Ezután a maradék tésztát egy szilikon lapon elegyengettem nagyjából tepsi méretűre és áthelyeztem az almára. Ez sem ment annyira egyszerűen, mert eléggé ragaszkodott a szilikonhoz.

A tetejét meg kellene szurkálni villával, mielőtt sütőbe kerül. Ezt én elfelejtettem, csak akkor jutott eszembe, mikor már majdnem megsült, de akkor azért megszurkáltam :P

180 fokon 35 percig sütöttem.

A visszajelzések alapján nagyon jó lett, ilyen jót még senki nem evett és anyukák illetve nagymamák is kérik a receptet. Íme tessék, használjátok, csak kérek egy kis kóstolót én is ;)

Az ötlet nagyjából három éve fogant meg; magam kipróbálására letekernék Vadkertre. Az akkori koncepció az volt, hogy egy hosszú hétvégén Anita pénteken lemegy kocsival, én meg után biciklivel szombat reggel. Ha bármi gond lenne, akkor a kocsival el tud jönni értem. Aztán a hosszú hétvégék elteltek valami más programmal az évek sorá, én meg kényelmes voltam nem firtattam a dolgot. Megmaradt a "jó lenne" szinten.

Nyár elején ismét előkerült a téma. Eredetileg augusztus 23. hétvégére terveztem; szombaton letekerek, ott alszom a kempingben, majd vasárnap visszatekerek. Aztán lett más program arra a hétvégére - több is - így másik hétvégét kellett nézni.

A heti adag kissé szűkös lett...

Íme egy újabb csokor:

Tegnap Csillebércen voltunk kalandparkban. Pár éve már voltam itt, készültem/tünk is vissza, de elmaradt. Lefti szervezte, és ez már a többedik alkalom volt az elmúlt pár hétben, amikor ment - nekem az előzőek nem voltak megfelelőek.

Szombaton esküvőn voltam Mezőkövesden. Az egyik középiskolás szobatársam nősült, így már csak Lacosnak nincs bekötve a feje négyünk közül.

Szombat délelőttre elég sok tenni valóm maradt, illetve jött váratlanul; visszakaptam jó pénzért az autóm a héten, ami a javítások közepette iszonyatos állapotban - nagyon mocskos - volt. Ilyen állapotban nem lehetett benne utazni, így ezt takarítottam, vasaltam a ruháim, pakoltam össze a dolgaim. Péntek este kiderült, hogy gondok vannak a munkában is, így abból is lett egy szombati kis nyomozós bedolgozás. A pénteki alvás ezek miatt kissé rövidebb lett, így már reggel hatkor talpon voltam. Délre aztán sikerült megcsinálni mindent, ami be volt ütemezve, és elindultam Lacosékhoz.

Beletelt nem kevés időbe, de végül elkészült. Van még mit csiszolni a technikán, de az elsőnél elkövetett hibák egy részét már sikerült kiküszöbölni.

A következő majd még jobb lesz! ;)