A tegnapi napom nem indult épp túl jól. Mire beértem munkába, olyan hasgörcseim voltak, hogy majd megpusztultam; kétrét görnyedve, ökölbe szorított kézzel, körmeim a tenyerembe mélyesztve tűrtem. Tűrtem délig, majd elmentem egy gyógyszertárba, ahol kaptam görcsoldót. Nem nagyon segített...
Aztán kicsit jobb lett, majd ismét nagyon rossz. Ez így váltakozott nagyjából este hatig. Mikor hazaértem, újabb bogyók és irány az ágy. Míg nyugalomban voltam, addig egész jól elvoltam; nem voltak görcseim.
Úgy döntöttem, megkockáztatom az esti farsangi bulit, lesz ami lesz. Az ügyelet úgyis útba esik, ha rosszul leszek a buszon, majd legfeljebb hamarabb leszállok. Rendbe szedtem magam, ettem keveset, beöltöztem és elindultam.
Beoffline...
Mostanában ez egyre jobban igaz rám is, a héten - a munkát leszámítva - alig ültem gép előtt, ami korábban nem volt jellemző. Ami fura, hogy nem is hiányzik. Korábban is inkább az idő elcseszése végett ültem előtte...
Szóval odaértem a buliba. Bár kimaradt egy busz, így is én voltam az első vendég. Oh jeee. Ez a pontosság és kiszámíthatóság... Ez fog a sírba vinni :P
Lassan elkezdtek érkezni az emberek. Iszogattunk, beszélgettünk. Elvoltunk... Jó volt emberek között lenni!
Egy idő után megtalált Bini, aki kérdezősködött, meg mondott dolgokat...
Hajnalban a búcsúzkodáskor ismét beszéltünk, amibe Tumi is becsatlakozott és mondott pár okosságot és érdekességet.
A legnagyobb meglepetést ellenben Balu okozta. Már rajtam volt a kabát is és indultam volna ki, mikor összefutottunk. Azt mondta, hogy bár alig ismer engem, de annyira szeret, mert mikor megjelenek, mindig jó kedvem van, és átragad az emberekre és ez annyira tetszik neki bennem és irigyel érte - ha tudnád, gondoltam magamban... Mindenesetre nagyon jól esett. Korábban még senkitől nem hallottam ezt.
Majer mesélte korábban, hogy az ő emlékeiben mindig az él rólam, hogy jövök a hegyen, egyik kezemben sör, fejemen munkavédelmi sisak és vigyorgok, mint a tejbe tök...
A buli jó volt, más körülmények között - egy plusz emberrel - még élveztem is volna. Így "csak" jó volt kicsit kimozdulni, emberek között lenni és beszélgetni. Beszélgetni mindenféléről - nem a napi bajokról.
Miután hazaértem és ágyba - kerültem egy óra alvás után - arra ébredtem, hogy ismét görcsölök. Egész este nem volt semmi bajom, így kissé kibuktam... Aztán ahogy mozgolódtam, forgolódtam, rájöttem, hogy akkor kezdek görcsölni, mikor megfeszülnek az izmok a hasamban. Ekkor kattant valami; kedden az edzésen sikerült egész jól megerőltetni a hasizmaimat, amire szerdán még ráedzettem, majd csütörtökön itthon is egy kicsit. Nem tartom kizártnak, hogy ebből lett valami görcsbe átfordult izomláz vagy valami hasonló...
Most ma már egész jól vagyok. Voltam vásárolni és se közben, se azóta nem voltak olyan görcseim, mint tegnap. A végén még megmaradok! :D
